Álmodozó lány

Álmodozó lány vagyok,

Álmaimban hercegnő vagyok.

Hercegnő, ki az igazira vár,

A szőke hercegre, aki fehér lovon jő már.

Álmaimban egyszarvún szállok,

Bár tudom, ezek gyermekded álmok,

De, hogy egyszer eljön valaki, aki szeret,

Arról minden lány álmodik, nem is keveset.

Hát gyerek vagyok még, mért ne álmodozzak,

A repülésről, s a szőke hercegről naphosszat?

Meg lenne tán tiltva a szép álom,

Hogy én csak az igaz szerelmet várom?

Az élet oly keserű, s üres, ha senki sem szeret,

Álmok sokat nyújtanak, az élet keveset.

Inkább élnék egy álomvilágban,

Mint a sötét, rideg valóságban.

A valóságban, hol nincs szerelem,

Ahol nincsen szőke herceg, hiába is keresem.

Ahol nem kellek egy árva léleknek sem,

S ahol nem játszhatok hercegnősdit sem.

Belátom, az álom csalóka, s átverés,

Nem szeretnék hercegnő lenni, a vágyamhoz az semmiség,

Csak az igaz szerelemre vágyom,

Semmi másra ezen a világon.

Hiába vannak ott a szép álmok,

Ha az életben nem várnak rám, csak csalódások,

Mért nem lehet álomvilágban élni?

Hol semmi sem valóság, s csak a boldogságnak lehet élni?

Sajnos az élet, az a kegyetlen valóság,

Itt nem vár rám más, csak földhözragadt halandóság.

Itt nem találok senkit, aki szeret,

Nem találom a szőke hercegemet.

Pedig, talán valahol rám vár,

De hol? A föld túloldalán!

Inkább megyek álmodozni,

Vagy próbálok nem a szőke herceg, s az örömteli élet után vágyakozni.