Szerelem-viszlát!

Messze, hol a madár se jár,

Ott vagyok, és éppen várok rád.

De tudom, hogy nem jössz többé,

Nem varázsolod az életem szebbé,

Nem vagy ott mikor számítanék rád,

S nem karolsz az esőben sem át.

Sírnék, de már nem tudok,

Utánad már hiába futok,

Szeretlek, hiába is tagadom,

Örökké szeretlek, ezt fogadom,

Hiába fogadom, s hiába tagadom,

Ez az álnok fogalom,

Örökké kínoz, reménytelenséget hoz.

De hiába a kínzás, s a felesleges fájdalom,

Ezt érezni kiváltképp akarom,

Mert ez csodás dolog,

Szeretni mást én nem fogok,

Habár te rám se nézel már,

Én szívem minden szeretetével imádlak ám!

Messze, hol a madár se jár,

Ott vagyok, és számítok rád

Szívem megtörik az érzelemtől,

Lelkem meghasad a szerelemtől!

Ez a fájó érzés mely gyötör,

Ez az édes, kínzó gyönyör,

Fájó de mégis jó érzés,

Szeress, de ez nagy kérés.