Szeretlek

Mikor meglátlak,

Lelkem tűzbe árad.

Szívem kiugrik a helyéről,

Mikor az ég megzendül,

Mert tudom, hogy ott állsz,

S mindig csak engem vársz.

Szavak erre talán nem is lennének,

Ha azt nem mondhatnám, hogy Szeretlek!

Szemem tűzben ég,

Mikor megláthatom két szép szemét,

Minden pillantásommal közelebb érzem,

Midőn ő visszapillant nékem,

Elveszek azokban az égő szemekben,

Jobban szeretlek minden percben,

Szívem mindennél jobban örülne,

Ha ő is igazán Szeretne.

De hát ki mondja meg, hogy neki nem kellek?

Ha nem kellek, még akkor sem feledlek.

Szívem egyre jobban vágyik egy másik után,

A te szívedet nem emészti a magány?

Nem lenne jobb egy másik is melléje,

Hogy csillapodjon lelkünk keserűsége?

S szívemmel csak téged kereslek,

S minő szép szó az, hogy Szeretlek?