18. fejezet- Nem mindenki az, aminek látszik

Reggel kipihenten ébredtem. Miután rendbe szedtem magamat, összepakoltam az aznapi könyveimet és lementem reggelizni. Gondoltam, hogy Kathy kint van az istállóban, ezért én is ki akartam menni, de Suzanne néni rám szólt.

- Tina, drágám, most ne menj ki!

- Miért? Mi baj?- kérdeztem zavarodottan.

- Villám beteg… Kathy kint van vele, de nem valószínű, hogy rendbe jön.

- Beteg? Szombaton még olyan vidám volt!

- Mi sem tudjuk, de reggel már nem evett és tegnap sem. Kathy egész éjjel kint volt vele, de semmit sem javult az állapota. Nem tudjuk még mi sem, hogy valaha felgyógyul-e.

- Jaj… szegény. Akkor Kathy ma nem is jön iskolába?

- Hát… nem tudom. Tudod, Kathy, most nagyon érzékeny. Régen volt egy lovunk, Kloe. Kathy nagyon szerette, ő volt az első lovunk. Kloe kólikát kapott. Még elég kicsi volt akkoriban, ezért nem értette meg, hogy mi baja a lovának. Kloe elpusztult, Kathy akkor volt 4 éves. Nagyon érzékenyen érintette a ló halála. Azóta egy lóhoz sem tudott kötődni, csak amikor megszületett Villám, még 5 éve. Villám nagyon fiatal ló még, ezért nem tudjuk, hogy mi ba…- nem tudta befejezni, mert Kathy rontott be a konyhába, könnyes szemmel, ziláltan. Hozzánk se szólt, felrohant a szobájába. Csak néztem utána, szomorúan. Annyira elkeserített a helyzet! Félek, hogy ez mind az én hibám. Hisz ha nem rángatom őt is magammal, talán többet lehetett volna a lovával.

Ez a gondolat egész reggel gyötört. Kathy nem jött iskolába, érthető. A buszon Emily-vel beszélgettem.

- Jaj, Tina nem a te hibád!

- De igen is!- mondtam, kicsit már túl hangosan is.

- Oh, Tina értsd már meg! Nem te tehetsz róla! Jó, be kell ismerni, Kathy túlságosan is szereti Villámot. Érzelmileg is kötődik hozzá, ő mindig is ilyen volt. Kiskorunkban órákon át, vigasztaltam, mikor meghalt Kloe. Tudom, mennyire fájt neki. Pedig Kloe csak 1 éve volt a lovuk! Mi lenne, ha szegény Villám pusztulna el? Akit bizony ő már lassan 6 éve ismer? Szerintem óriási teher nehezedne rá. Biztosan nem hibáztatna téged, de nagyon el lenne keseredve. Mi csak azzal segí..

- Hagyd már abba Emily!- ripakodtam rá. – Hiába mondod azt, hogy nem tehetek róla, de igeeen iis!! Sajnálom! Érted? Nagyon is sajnálom! Néha úgy érzem, hogy csak magammal törődöm és senki mással! Sőt, tulajdonképpen ez így is van! Akkora teher vagyok mindenki hátán! Csak nyűg és semmi más! Úgy érzem, hogy nem illek én ide! Talán ha…

- Tina! Miket beszélsz?- szakított félbe egy hang. Chris állt mögöttem.

- Jaj, Chris ne értsd fél…

- Akkor hogy értsem? Már nem szeretsz?

- Dehogynem! Csak tudod....ööö...néha úgy érzem...ööö...hogy nekem semmi keresnivalóm nincs itt! Látod? Kathy lova is miattam fog elpusztulni, nem más miatt!

- Ne butáskodj Tina!- korholt meg- A lovakat nem te irányítod! Ha beteg lesz, nem miattad! És hogy képzeled azt, hogy neked semmi keresnivalód nincs itt? Figyelj...!

Ha te tényleg ezen a véleményen vagy, akkor nem az vagy, akinek megismertelek!

Elsírtam magam és megöleltem.

- Nem tehetek róla! Akkora teher nehezült rám az utóbbi időben...

Kérlek ne haragudj!

- Nem haragszom!- mondta majd megcsókolt. A buszon tapsvihar tört ki. Észre sem vettem pedig, hogy mindenki minket néz.

Végre észhez tértem. A zavarodottságom elillant és boldog voltam. Persze nagyon sajnáltam Kathy-t meg a lovát, viszont már nem hibáztattam magam érte.

A suliban már kirakták a plakátokat a bálról, ami egy hét múlva lesz. Nagyon örültem, hogy Chris elhívott. A ruhám is meg volt már. Viszont ahogy a plakátot néztem, kicsit elbizonytalanodtam, de csak egy pillanatra. Mi van, ha rosszul döntöttem és mégis Michael a nekem való? De az tényleg csak egy pillanatig tartott.

A báli plakátot sokszor elolvastam és egyre jobban hittem azt, hogy még is jól döntöttem.

A plakáton ez állt:

„Egy téli éj- a Westwood gimnázium idei jótékonysági bálja!
 Várunk mindenkit sok szeretettel: szerelmeseket, egyedül lévőket, bárkit!

 Az idei bál célja a közeli állat korház fejlesztésére pénz gyűjteni!.....”

Aznap elég könnyű napom volt. Csupán 5 órám volt, de nem nagyon koncentráltam semmire. A bálon járt az agyam. Ebédre pedig már vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Annyira elgondolkodtam mindenen, hogy semmire sem tudtam figyelni.

 Örültem, mikor végre visszaérkeztem a farmra. Suzanne néni épp egy csésze kávét ivott, mikor beléptem. Otthoni öltözetben volt, meggyötört arcán a stresszes élet nyomai meglátszottak. Épp meg akartam kérdezni, hogy mi baj, de leintett és mondta, hogy menjek fel a szobába. Szó nélkül engedelmeskedtem neki. A lépcsőn felmenvén éreztem magam körül a bajt, de mikor magamra csuktam az ajtót az érzés elillant belőlem.

 Egészen magamba merülve írtam meg a házit és tanultam. Ám mikor feleszméltem, rájöttem, hogy fáradtabb vagyok, mint hittem. Csendesen ledőltem az ágyra és szinte azonnal álomba, merültem. Arról, amit álmodtam, a fejem teljesen összekeveredett…

 Újra a fájdalmas nap emlékei jöttek elő, az a fájó délután, mikor még csak tini lányos naivság volt bennem. És Michael is ott volt! Újra és újra átéltem azt a pillanatot, mikor először megcsókolt, majd megbántott, majd a lovas délután, a fájó telefonbeszélgetés és a legutóbbi találkozás, amikor én Chris mellé álltam. Most újra mind a szemem előtt voltak. Újra és újra előjött egy kép. Teljesen felkavart.

 Este 10-kor ébredtem fel, szakadt rólam a víz. Nem értettem ezt az álmot. Miért pont most? Talán még valahol érzek iránta valamit? Ekkor igazából még nem tudtam.

 De azt biztosan tudtam, hogy a Michael-ügy még nincs lezárva. Hirtelen két tűz között éreztem magam. Nem tudtam, mit tegyek, kivel beszéljek. Kathy nem volt a szobában, meg nem is zaklatnám a buta ügyeimmel. Emily-t sem akartam zavarni, pláne nem ilyen későn. De akkor kit hívhatnék fel? Addig-addig tanakodtam magamban, hogy felhívtam a nővéremet, Holly-t. Féltem, hogy dühös lesz, aztán meg megijedtem, mert észbe kaptam, hogy ő most terhes. Ám amikor épp le akartam tenni, valaki felvette. Nem Holly volt, hanem egy idegen férfihang, de nem is annyira idegen, mert ő volt a pasija, tőle lesz a gyerek is, és állítólag már megkérte a nővérem kezét. Gondolkodás nélkül lecsaptam a kagylót. A szívem hevesen vert, az agyam szinte már szétrobbant.

 Ott ültem az ágyon, tehetetlenül, elgondolkodva azon, hogy mit tegyek. Újra feltámadtak bennem a régi érzések Michael iránt. Ha csak rágondoltam azonnal könny szökött a szemembe. A bálig még ki kell bírnom… muszáj lesz! Addig még csak pár nap! A szívem, mintha több kilós súly lett volna. Nehéznek éreztem, mindent-az életet, a szerelmet, a lelkemet.

 Mire kiocsúdtam a merengésből, már nem tudtam elaludni. Lementem a konyhába, mert iszonyú éhség gyötört. Kiosontam a szobából és hangtalanul, lábujjhegyen lopakodtam a konyha felé.

Meglepetésemre, a konyhában voltak, égett a villany. Valaki beszélgetett telefonon. Az a valaki Kathy volt. Vezetékesről beszéltek ezért odaosontam a nappaliban lévő telefonhoz és belehallgatóztam a beszélgetésbe.

- Oh, Chris mikor mondod már meg neki, hogy mi együtt vagyunk? Már nagyon idegesít, hogy őt csókolod, öleled. A bálba még vidd el, aztán szakíts vele! Értetted?

- Persze drágám! Tudod nekem sem könnyű…- megfagyott a vér az ereimben. Az Chris hangja volt. Aki engem állítólag annyira szeret! Végigfutott egy borzongás rajtam és lecsaptam a telefont, majd fölrohantam a szobába, megfürödtem és lefeküdtem. Hallottam, ahogy Kathy kérdezgeti lenni: Ki van ott? Ki az? Jöjjön azonnal elő!

Nagyon felzaklatott az esemény. Jaj, hogy én mekkora egy hülye vagyok! Szeret, azt mondta, hogy mindennél jobban szeret! Puszta átverés. Azonnal szakítanom kell vele. DE nem, mégsem. Ugyan úgy bájologni fogok és elmegyek vele a bálba! Még megkeserülik ezt!- gondoltam majd sírva fakadtam. Fájt nagyon, amit velem tettek, de erős akartam maradni és letöröltem a könnyeimet. A szívem majd megszakadt, már csak azért is, mert igazságtalan voltam Michael-lel, mert ő tényleg megbántam! Milyen világba csöppentem én? Egy gonosz, elkeseredett, rosszalló világba! Mit tegyek most? Mit csináljak? Ki kell bírnom azt a pici maradék időt. Valahogy majd átvészelem- gondoltam, de sokkal nehezebbnek látszott, mint bárki hinné. És még a bálba is elmenni vele! Jaj! Hirtelen egy gondolat futott végig az agyamon, amire nagyon felvidultam. A terveim még csak nagy körvonalakban rajzolódtak ki, de tudtam, hogy megvalósítom.

A tervemre gondolva mosolyogva aludtam el.