17. fejezet- Újra otthon

Másnap már 3-kor fenn voltunk, picit fáradtan. Suzanne néni csomagolt nekünk szendvicseket, még mi Kathy-vel kimentünk elköszönni a lovaktól. Végül háromnegyed négykor már mind a 4-en a családunktól búcsúzkodtunk. Emily nagyon örült, hogy velünk jöhet, Chris pedig, Chris pedig őrült aranyos volt. Hajnali négykor elindult a vonat és megint egy őrülthosszú út várt rám és a barátaimra. Elhelyezkedtünk, én Chris mellé ültem, a lányok meg szembe velünk. Nagyon fáradtak voltunk, mert alig aludtunk, de alvás helyett csak beszélgettünk. Megnéztük a napfelkeltét, ami csodálatos volt. Észre sem vettem, hogy rádőlök Chris vállára és elalszom. Kimerítettek az események, és lehet, hogy nem aludtam csak egy órát, de mikor felébredtem, kipihent voltam. Szegény Chris-nek, pedig elzsibbadt a karja. Ezen mindenki nevetett. A többiek engem kérdeztek, hogy milyen az a hely ahol én élek. Kathy kitalált történetekkel ámította Emily-t, amit a végén nekem kellett leállítanom.

- Honvágyad volt már?- kérdezte Emily.

- Egy hete jöttem el. Miért is lenne nekem honvágyam? Az ottani suli sem hiányzik, az ottani barátok sem.

Többet nem is kérdeztek a városról, csak a családomról, akit viszont Kathy is látott már.

- Van Suzie, ő a húgom és nagyon aranyos. Ott van Mark, aki a bátyám, alig szoktam szinte látni, mindig a haverjával Mike-kal lóg. Végül ott van Holly a nővérem, aki most terhes, pedig még nagyon fiatal. A szüleimben semmi különleges nincs. Chris, ha akarsz, lóghatsz majd Mark-kal az alatt a 2 nap alatt. Mi meg lányok kiválasztjuk a báli ruháinkat!

Az út további részében csak beszélgettünk, aludtunk, vagy ettünk. Délután 3 fele érkeztünk meg. A szüleim már vártak minket. Megöleltek, amikor leszálltunk a vonatról. A kocsiba alig tudtunk beférni. Mondtam anyukámnak, hogy holnap már megyünk is vissza egy délelőtti vonattal. Mikor hazaértünk a kis Suzie üdvözölt minket.

- Ő itt Suzie!- mutattam rá. A többiek nagyon aranyosnak találták. Ekkor jött le az emeletről Mark és Holly. Mark nem bírta ki gúnyolódás nélkül.

- Mi az, hugi? Nem bírtad ki nélkülünk?

- Ne álmodj!- mondtam, majd bemutattam neki Chris-t – Vele fogsz egy éjszakát aludni. Ha tetszik, ha nem!

A fiúk ez után el is tűntek az emeleten. A lányoknak bemutattam Holly-t is.

- Szia! Jó, hogy újra látlak! Nézd, ők Kathy és Emily. Ő pedig itt a nővérem Holly. De, most ha nem bánjátok, felmennénk lepihenni.

Felvezettem őket a szobámba, ami szinte ugyan úgy állt, mint mikor elmentem, csak tisztább volt. A lányok leültek én, pedig kimentem az erkélyemről körbeszemlélni a vidéket. Ők is kijöttek utánam, és nem bírtak csodálkozni a szép tájon. A 15 perces pihenés után, nekivágtunk a városnak. Vettünk néhány új ruhát, meg kiegészítőt és elmentünk a parkba. A parkba, ami annyi örömöm és szomorúságom színtere volt. Chris is jött velünk, de csak a oda. Mindenki gyönyörűnek találta a várost, én viszont vágytam volna vissza.

Mikor újra otthon voltunk, megvacsoráztunk és megfürödtünk a lányokkal, akkor elkezdtük kiválogatni a ruhákat. Egyszer Chris is bejött egy jó éjt, puszit kérni. A ruhaválogatás közben, a lányok megtalálták a fehér ruhát, ami úgy volt, hogy az itteni bálon lesz rajtam. Felpróbáltatták velem, de tudtam, hogy hogyan áll, mert már több százszor volt rajtam. Rám erőltették, hogy azt is vigyem el. Emily magának egy szolid, rózsaszín ruhát választott, Kathy pedig egy vad pirosat. Ezen kívül még elpakoltunk egy halványzöld estélyit, egy krémszínű bálit és egy ciklámen ruhát. Elraktunk ezen kívül egy csomó cipőt, ékszert, fejdíszt és észre sem vettük, hogy már éjfél felé járt az idő. Holnap a 10 órás vonattal megyünk vissza. Amikor lefeküdtek aludni, nekem nem jött a szememre álom. Éjjeli egy óra felé halk kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót, és Chris állt ott, felöltözve. Mondta, hogy nem tud aludni, menjünk ki a parkba. Magamra kaptam egy felsőt, egy farmer, meg egy kabátot, és szépen kiosontunk a házból és nekivágtunk az éjszakának. Kint szállingózott a hó. Minden meseszép volt. A park szökőkútjának vize befagyott. Minden csendes és nyugodt volt. Leültünk a szökőkúthoz és csókolóztunk, meg beszélgettünk. A hideg sem zavart minket. Tökéletesnek éreztük a pillanatot, még valaki meg nem jelent. Az a valaki Michael volt. Nem mondott semmit csak nézett minket. Mi meglepődve ültünk ott. Chris, habár még életében nem látta őt, tudta, hogy ki az.

- Te meg mit keresel itt?- kérdezte, épp úgy, mintha ez olyan nagydolog lenne, majd folytatta. – Nem úgy volt, hogy elutazol? A szüleid ezt mondták.

- Pontosan! Elutaztam, és most visszajöttem, de ne aggódj, holnap már vissza is megyek. – mondtam gúnnyal a hangomban. Nem érdekel már, mert itt volt nekem Chris, aki viszont felkelt és közelebb lépett.

- Jaj, Tina. Annyira hiányoztál, kérlek, ne menj vissza!- megpróbált közelebb jönni és megcsókolni, de én elrántottam a fejem és hátrébb léptem. Chris már nem bírta tovább.

- Michael! Nem fogod fel, hogy Tinának nem kellesz? Már tönkretetted egyszer az életét, láttad miket csinált, csak miattad! Most képes újra boldog lenni! Elvennéd tőle azt is?

A két fiú egymásnak ment és verekedni kezdtek. Mit tehettem volna? Rájuk ripakodtam, hogy elég legyen, majd sarkon fordultam és futni kezdtem. Chris hamar utolért. Bocsánatot kért az előbbiért, mondván, hogy meg akart védeni. Én szomorúan öleltem át, és mondtam neki, hogy mennyire féltettem őt. Tudtam, hogy jól döntöttem, mikor Chris-t választottam. Mire hazaértünk, a hó már elég vastag volt ahhoz, hogy belefetrengjünk, és azt mi ki nem hagytuk volna. Mire beértünk a házba, már tiszta víz volt mindenünk. Viszont nem bántuk, mert nagyon jól éreztük magunkat. Hemperegtünk a hóba, mint a kis 5 éves gyerekek, közben sokszor megcsókoltuk egymást. Mikor bementünk a házba, szépen halkan megfürödtünk egymás után, majd átöltöztünk és mentünk aludni, de a búcsúcsók sem maradhatott el.

Olyan fáradt voltam, hogy észre sem vettem, hogy felébresztem Emily-t aki morogva fordult kettőt, majd újra elaludt.

Reggel óriási karikák voltak a szemeim körül. Senki sem tudott az éjjeli kalandomról, csak Chris, mert persze ő is ott volt. Legalább is én végig ezt hittem. Ám Holly, valami folytán rájött erre és kérdőre vont.

- Tina? Mit csináltatok ti tegnap éjjel? Csak nem…?

- Jaj, ne túlozz Holly! Csak kiszöktünk a parkba, és csak csókolóztunk és beszélgettünk semmi több. Ott sajnos valami folytán megjelent Michael is. Kicsit összeverekedtek, de nem történt semmi komoly. Én Chris-t választottam és ma vissza fogok utazni, nem maradok itt!

- Tényleg ezt akarod? Komolyan? Akkor mit ért az a sok szenvedés Michaelért?

- Semmit! És megköszönném, ha békén hagynál!- ezzel otthagytam és lementem reggelizni. Azt a másfél órát, ami maradt azt a vásárlással, meg a fényképek készítésével töltöttük. Készült egy kép hármunkról, amikor a szökőkút mellett ülünk és átkaroljuk egymást, vagy egy másik otthon a szobámban. Készült egy, amin Chris-szel ölelkezünk, meg egy másik, amikor puszit adunk egymásnak. Mire kiértünk a pályaudvarra, már 3 szatyornyi ruhát és 2 táskányi báli ruhát cipeltünk, na meg persze vagy 50 képet. Megint jött a nagy búcsúzkodás mi meg szálltunk fel vissza a vonatra. Úton vissza, a képeket nézegettük, amiket kinyomtattam. Nagyon jók voltak és sokat nevettünk rajtuk. Az egyik képen, amin én meg Chris voltam, mintha Michaelt véltem volna felfedezni a háttérben, de elvetettem ezt az ötletet. Csak most vettem észre, hogy Chris homlokán van egy seb, de a képeken úgy pózolt, hogy az nem látszik. Megpusziltam az arcát, mikor azt észrevettem. Elpirult, mire mi harsány nevetésben törtünk ki. A végén együtt nevetett velünk. Az esti kis kiruccanásról nem szóltunk nekik, nem is mondtam el Chris-nek, hogy Holly tud mindent. Végtére is, mit csináltunk? Az égvilágon semmit, csak hemperegtünk a hóban. Reggel persze mindenkinek feltűnt, hogy vizes mindkettőnk kabátja, de senki nem szólt semmit. Reméltem is, hogy a titok, titok is marad. A visszaút, hasonlóan telt, mint az oda út. Beszélgettünk, meg effélék.

- Chris! Ugye tudod, hogy Tina lesz a bál szépe?- kérdezte kíváncsiskodva Emily.

- Ne túlozz!- intettem le.

- Jaj, nekem Tina már így is gyönyörű!- mondta kajla vigyorral Chris és megcsókolt, mire a lányok tapsolni kezdtek.

Körülbelül az egész út ilyen hangulatban telt. Nevettünk, meg viháncoltunk, meg persze ettünk. Észre sem vettük, de már otthon voltunk. Igen, a második otthonomban. Elváltunk egymástól, majd Suzanne néni segítségével mindent bepakoltunk a kocsiba és indultunk haza. Kathy csak a városról és a családomról tudott mesélni. Én meg csak a gondolataimba süllyedve ültem a kocsiban. Mire hazaértünk, már majdnem elaludtam. Gyorsan kiszálltam, segítettem felhurcolkodni és szinte már azonnal, a fürdést követően aludtam is. Már előre vártam a holnapot! I love Chris!