16. fejezet- Valami új, valami szebb

Másnap reggel későn keltem, ezért nem mentem ki az istállóba, így is elég nehéz volt elkészülnöm. A narancssárga felsőt felvenni egy örökkévalóság volt. Az öltözködés maga egy fél órát vett igénybe és még sehol nem volt a smink vagy a haj. A hajamat egy narancssárga csattal tűztem fel, amit még tegnap vettünk. A smink számomra annyi volt, hogy egy enyhe szemhéjpúder meg egy gyenge szájfény. Mire végeztem már rohannunk kellett Kathy-vel a buszra. Éppen elértük és leültünk. Emily csak nézett, hogy megszépített engem az új öltözet.

A buszon egész végig arról beszéltünk, hogy milyen jó, hogy itt maradok decemberig. Ami a legjobb viszont, hogy elmehetek a téli bálba! Ennek iszonyúan örülök, már persze ha valaki meg is hív.

Az iskolában minden normális volt. Senki nem vette észre az öltözködésem új formáját, ez egy picit elszomorított. Még Chris sem, pedig ő… igazán észrevehette volna! Mondjuk nem sokat beszéltünk, eddig.

Ám az ebédszünetben Chris végre észrevett engem is, és végre megdicsért. Nekem azonban valahogy nem esett jól, ez a dicséret. Úgy éreztem, hiányzik valami. Az a valami pedig nem más, mint Michael. A nap további részén ezen a dolgon gondolkodtam és nem nagyon figyeltem semmire, hiába akarta azt volna bárki. Annyira hiányzott!

Még délután is, mikor hazaértünk, csak erre gondoltam. Nem tudtam sem a házi írásánál, sem a délutáni lovaglásnál figyelni, emiatt Lucky majdnem ledobott. Tulajdonképpen akkor tértem észhez. Végre felfogtam, hogy nem állhat meg a világ, tulajdonképpen soha nem is fog.

Elérkezett a péntek. Ma tulajdonképpen egész nap semmi nem volt. Sőt, kerültük Chris-szel egymást. Ám este! Tulajdonképpen az egész este úgy kezdődött, hogy Emily átjött és kicsinosítottak engem közösen Kathy-vel. Az ruha-összeállítás tökéletes volt. Nagyon tetszettem magamnak a tükörben, főleg, hogy a hajam szabadon le volt engedve. Sminket nem raktunk, de így is tökéletes voltam- szerintük. Ám belül szörnyű émelygés fogott el. Úgy éreztem, hogy nem vagyok még erre felkészülve, de vidámnak mutatkoztam, így nem látszott rajtam semmi. Ha Lilly itt lenne! Ő biztos tudná… de nincs itt. Nem keres és nem is, érdeklem. Ilyen egy igaz barátnő? Mindegy. Suzanne néni vitt be kocsival a városba. Ott találkoztunk Chris-szel. Ő már várt. Elbúcsúztam Suzanne nénitől és mondtam, hogy majd 10 fele itt találkozunk.

- Hová megyünk?- kérdeztem tőle érdeklődően. Ő azonban azt mondta, hogy az titok. Mellette mentem, majd meg akart fogni a kezem, de én elrántottam előle, és elpirultam. Mikor odaértünk, egy kilátóban találtam magam. Egy gyönyörű kilátás tárult elém. Sokáig csak néztem és észre sem vettem, hogy Chris már nem a tájat nézi, hanem engem. Az én tekintetem is rá tévedt. Egyre közeledtünk egymáshoz, majd megpróbált megcsókolni, de elrántottam a fejem.

- Nekem ez nem megy!- szomorodtam el és rogytam le az előttem lévő padra és elsírtam magam. Szerencse, hogy nem viseltem sminket, mert különben még borzalmasabban néztem volna ki. Chris leült mellém és vigasztalt. Nem kérdezett semmit, bár nem is számíthatott volna nagy válaszra. Csak átölelt, én meg a vállára borulva sírtam. Mikor végre megnyugodtam idegesen, téptem ki magam Chris jóindulatú öleléséből.

- Ne haragudj! Tönkretettem az estédet! Nagyon tetszel, de nekem ez a tempó túl gyors! Sajnálom, nagyon sajnálom! Olyan buta vagyok, tudod, nagyon összetörték a szívem és félek egy új kapcsolattól, még.

- Tina, figyelj! Én sosem törném össze a szíved! Lehet, hogy nem ismerlek olyan régóta, de számomra már első látásra szerelem volt. Tudod, ott a giccses kacatok boltjában. Tudom, ahhoz idő kell, hogy újra szeretni tudj, de nem maradhatsz örökre magányos. Én várok majd rád.

Ekkor nem tudom, mi üthetett belém, de közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Ő persze visszacsókolt. Csodálatos volt. Pont, mint még annak idején Michaellel a szökőkútnál. Kár, hogy olyan hamar véget ért, de mintha minden Michael iránti érzés kiszállt volna belőlem. Átöleltem Chris-t. Kicsit meglepettnek tűnt, nem csoda. 10 perce még arról beszélek, hogy mennyire összetörték a szívem, most meg itt ülünk ölelkezve. Meg sem tudtunk szólalni. Magam is meglepődtem a viselkedésemen. A végén már csak néztük egymást, nem beszéltünk, de éreztük, hogy ez valaminek a kezdete. Újra, meg újra megcsókoltuk egymást és nem érdekelt minket, hogy még nincs egy hete sem, hogy megismertük egymást. Végül újra a kilátást néztük.

- Olyan szép, nem?- kérdeztem.

- Te sokkal szebb vagy- mondta, majd megcsókolt. Tipikus pasi duma- futott át az agyamon. Majd kézen fogva mentünk el egy kis kávézóba, ami nem messze volt. Rendeltünk egy pizzát és nem érdekelt minket az a tény, hogy a pizza nem valami romantikus étel. Csak egymást néztük, mert szemben ültünk egymással. A gondolataim elkalandoztak arra a nyári pizzázásra, amikor a lányokkal voltam. Akkor még csak egy reményekkel teli lány voltam, de az idő az teljesen átalakított és idegileg is megviselt. De most, ott ült Chris előttem és nézett. Bennem pedig valaminek a kezdetét éreztem.

Később, mikor újra a lelátónál ültünk és csókolóztunk, meg beszélgettünk, akkor fogtam fel az egész este történteket. Lila ködbe burkolózva éreztem magam és a szívem hevesen vert, azóta, amióta először megcsókolt. Úgy éreztem, hogy ez nem is a valóság, bár igazam volt. Semmi sem tart örökké, ahogy ez az új szerelem sem, mert decemberben elmegyek, és ki tudja, mikor jövök vissza. De most, mégis úgy érzem, hogy az idő vele lassan pereg, még is siet.

Beszélgetés közben feljött témának az idei bál. És elhívott. Én meg, mint jó kislány igent mondtam, de ha rossz lettem volna, akkor is igent mondok. Bár picit meginogtam, mert a másik iskolámban is körülbelül most lehet a bál. Eldöntöttem, hogy az egyik hétvégén visszautazom, és elhozok néhány báli ruhát. Ebbe beszervezem Emily-t és Kathy-t is. Oh, de most van péntek. Lehetetlen, hogy holnapra leszervezzem az utat. De majd meglátjuk.

Ezerfelé kalandoztak a gondolataim, de mindig egy személynél értek véget. Michaelnél, bár nem tudom miért. A gondolataimba merülve ülhettem, mert Chris picit megrázott.

- Tina? Mi az, baj van?

- Nincs semmi sem és bocsi, hogy nem figyeltem. Csak tudod így, hogy elhívtál a bálba, így holnapra le kell szerveznem egy utazást, vissza a másik városba, ahonnan jöttem. Haza szeretnék menni, de az, titok, hogy miért.

- Akkor én is veled megyek! Nem hagyhatom, hogy egyedül utazz!

- Várj csak! Ki mondta, hogy egyedül megyek? Viszem Kathy-t meg Emily-t is. De tudod mit? Ha jönni akarsz, akkor gyere, de még semmi sem biztos!

- Bárhová mennék, ahol te vagy- elpirultam és szinte égett az arcom. Az órámra pillantottam, és szomorúan vettem észre, hogy már 10 óra.

- Mennem kell. Biztos vár már rám Suzanne nénikém. - elindultam, de ő megfogta a kezem.

- Ugye nem gondoltad, hogy nem kísérlek el?

Csendesen, kéz a kézben sétáltunk el a parkolóig, ahol már várt rám az autó. Behúzódtunk egy fa mögé, és még egyszer megcsókoltuk egymást. Majd én beszálltam a kocsiba, de mondtam, hogy majd felhívom.

Egész úton hazafelé, a holnapi utazást tárgyaltuk Suzanne nénivel. Bementünk a vasútállomásra és vettünk 4 expres vonatra szóló jegyet. Hajnali négykor indul, és a nagynéném elengedte Kathy-t is. Emily-t felhívtam, őt is elengedték a hétvégére, mert tulajdonképpen, ha adok nekik báli ruhát, akkor nekik kevesebb a költekezésük is. Chris-t szintén elengedték, megbeszéltük, hogy holnap kint vár majd az állomáson.

Mire hazaértünk, már minden el volt rendezve, a szüleimet is felhívtam, már csak csomagolni kellett. Kathy és én gyorsan bepakoltunk mindent, majd kifaggatott az estéről, mire én elmeséltem mindent a-z-ig.

- Szereted?- kérdezte meglepően nagy kíváncsisággal.

- Nem tudom. Nem olyan könnyű elfelejteni, egy régi szerelmet. De úgy érzem igen. De attól nagyon félek, hogy mi lesz, ha találkozom újra vele. Bár ott lesz Chris, akire rátekintek és elfeledem minden bánatom.

Ezek után lefeküdtünk, hisz már éjfél felé járt az idő és csak 3 órát tudunk majd aludni. De utolsó gondolatom is az volt, hogy holnap újra otthon.