13. fejezet- Igazad van!

Az éjszaka közepén rémálomtól ittasan ébredtem fel. A bűntudat csak úgy kínzott engem, s nem tudtam, most mi tévő legyek. A szívem csak úgy zakatolt. Mindennél jobban szeretem Michaelt, és tudom, hogy ő is szeret, de nincs szívem megbántani. Fel kell hívnom, mégpedig most azonnal! Nem érdekel, hogy hajnali három van. Mikor éppen a telefonomhoz nyúltam volna, az megcsörrent. Felvettem. Aki beleszólt, nem más volt, mint Michael.

- Szia Tina! Ugye nem baj, hogy ilyen későn hívlak? Tudod el kell mondanom neked valamit

- Nekem is van hozzád gyónnivalóm.

- Oh, tudod… ez nekem nagyon nehéz… és nem akarlak megbántani, de…

- De, mi?

- Tina… nem véletlenül hívlak fel ilyen későn… szörnyű bűntudat gyötör!

- Engem is!

- Tudnod kell…

- És neked is…

- Csókolóztam Becky-vel- mondta ő miközben én, azt mondtam, hogy én meg Nick-kel. Hidegzuhany volt ez számomra. A legnagyobb cicababával a suliban az én barátom csókolózott? Na ne!

Néma csendben álltam egy percig a telefon mellett és tudtam, hogy most ő is így tesz. Végül én törtem meg a csendet.

- Figyelj Michael! Én nagyon sajnálom… de nem tehetek róla! Nagyon szeretlek, hidd el, nekem is bűntudatom volt! De nem fér a fejembe, hogy te meg Becky-vel! Megbocsátok neked, hisz én sem voltam különb, de nagyon szeretlek!

- Tina, figyelj, tudod, hogy én is pont így érzek és én is nagyon megbántam. De alig járunk, máris megcsaljuk egymást. Szerintem, ha szeretjük egymást, akkor sem jól állunk a témához, és talán jobb lenne külön. Hidd el én is teljes szívemből, szeretlek, de így ez nem működhet!

- Michael!- mondtam szinte sírva.- A szünet nem oldana meg semmit, én nem akarlak elveszíteni!

- Én sem téged, de számunkra már nincs közös jövő! Nehéz, de így lesz a legjobb!

- Nem, nem így van! Hisz te nem szeretsz, igazán nem. - sírni kezdtem- Igazad, van, ne álltassuk tovább egymást, abból nem lesz semmi jó! Legyen vége, ha így akarod! Viszlát… ööö… holnap.

Letettem és a sírástól könnyes szemmel dőltem az ágyra. Az a fiú, akiért én ennyit szenvedtem, így átver! Olyan rossz, úgy fáj. Nagyon szeretem, de tényleg igaza van. Itt kell befejezni. Kiültem az erkélyre, és megcsapott a hideg levegő, de nem érdekelt, hogy csak egy vékony hálóing lengedezik rajtam a hidegben. Azt vártam, hogy a szél kiviszi belőlem a fájdalmat. Nem tette azt. Sírtam és sírtam, feldagadtak a szemei, kint meg volt vagy -1 fok. Már fáztam, de nem akartam bemenni. Leültem a hideg csempére, és ott szomorkodtam, majd valahogy elaludtam.

Reggel Holly ébresztett, deres volt a hajam és nagyon rosszul éreztem magam.

- Jaj, te lány! Biztos megfáztál nagyon, ha egész éjjel itt ültél kint.

Mikor feleszméltem, s belegondoltam a ma hajnali eseményekbe, elsírtam magam és Holly vállára dőltem és majdnem összeestem. Bevitt a szobámba és lefektetett, majd mondta, hogy mindjárt jön. Hamarosan tényleg visszajött, lázmérővel a kezében.

- Felhívtam az orvost, egy órán belül kijön!

- Nem kell, nem vagyok beteg!- hazudtam, hisz csúnyán köhögtem, és úgy éreztem, menten elájulok. Persze Holly tudta, hogy megfáztam, vagy még rosszabb.

Megmértük a lázam, 39, 5° volt.

Csengettek. Az orvos volt. Megvizsgált, majd kérdezett pár dolgot. A vizsgálat után bealudtam, így azt sem tudtam, hogy mit mondott az orvos. Csak késő délután ébredtem fel, arra, hogy Holly nyit be hozzám.

- Oh, bocsi. Felébresztettelek?- a gyógyszereket hozta be.

- Nem, már fenn voltam. Ugye nem kell azt mind bevennem?- tekintettem rá a 6 fajta gyógyszerre.

- De igen! Az orvos szerint tüdőgyulladást kaptál, nem kellhetsz fel minimum 2 hétig! A lábadat is megnézte és örömmel látta, hogy már szinte teljesen meggyógyult! Itt jártak reggel a barátaid, elmondtam nekik, hogy mi van veled. Michael nem volt itt. Mi van vele?

- Oh, Holly, ha te azt tudnád!- majd elmeséltem neki az egész történetet, ami éjjel történt.

- Jaj, Tina! A szakítás nem megoldás semmire!

- Tudom! És már is hiányzik… azért voltam kint éjszaka az erkélyen, mert annyira fájt!

- Tina! Nem ér ennyit! Ne törd tovább magad rajta, inkább aludj! De előbb vedd be a gyógyszereket!

- De az sem segít…- mondtam szomorúan majd bevettem az összes gyógyszert és úgy tettem, mintha aludnék. Mikor Holly kiment, felkeltem és egy takaróba csavarva magam kiültem az erkélyre. A hideg éjszakák ellenére a nappalok elég melegek voltak. Csodálatos volt ma az őszi látkép. Jó volt ott kinn ülni, annak ellenére, hogy forróláz és fájdalom gyötört. Nem érdekelt engem most semmi, kivéve ő. Mennyi fájdalom csak ő érte. Először a kórházi eset és a szívfájdalom, most meg a tüdőgyulladás és az összetört szív. Megérte? Nem tudom, hisz én is legalább annyira hibás voltam, mint ő. Én csókolóztam Nick-kel ő meg Becky-babával. Felvillant egy kép, mikor tegnap Becky előadta a szokásos mondandóját, majd mi Lilly-vel otthagytuk, de utánunk kiabált valamit. Lehet, hogy éppen ez volt az! De már nem számít. Semmi sem számít. Igaza van Michaelnek! Rosszul állunk hozzá a dolgokhoz! Ezen merengtem egy darabig, majd ismét elaludtam. Anyukám hangjára ébredtem.

- Tina! Mit csinálsz te itt kint? Jézusom, tiszta forró vagy! Nem tesz jót a hideg levegő! Gyere befelé, de azonnal!

Kikecmeregtem az erkélyről be a szobámba. Anya lefektetett, majd mondta, hogy nagy híre van számomra.

- Képzeld, kicsim! 1 hét múlva, ha már jobban leszel, elmehetsz Suzanne nénikédhez 2 hétre! Na mit szólsz?

Suzanne nénit gyűlölöm, de mivel jó ötletnek tűnt, hogy így szabaduljak meg mindentől, elfogadtam az ajánlatot.

- Jó, anya, de mi lesz az iskolával? 2 hét az igazán sok idő!

- Azzal te ne törődj, majd elintézem!

Majd elintézi, na persze! Suzanne nénikémék 1100 km-re laknak innen a hegyekben! Van egy lánya, aki velem egy korú, és Katharina-nak hívják. Kathy egész rendes de Suzanne néni egyenesen borzalmas! De talán ezen a két héten majd sikerül kivernem Michaelt a fejemből. A sulival sem kell majd törődnöm, de rengeteg lesz majd a pótlásom az biztos! Lilly szörnyen hiányozni fog, de majd felhívom őt minden nap! Eszembe jutott, hogy fel kellene őt hívnom. Nem veszi fel. És gondolom nem is, fogja, hisz náluk sincs rendben minden otthon!

Fél óra múlva anya jött be a szobámba. Kiderült, hogy felhívta a sulit, és ők beleegyeztek az utazásomba, ha naplót fogok vezetni az ottani életről. Tiltakoztam volna, de nem ment, fájt mindenem, és a lázcsillapító ellenére is szörnyű lázam volt. Zúgott a fejem és meg sem bírtam moccanni. Majd végül elaludtam.

Még 4 hosszú nap voltam ilyen fáradt és beteg. Nem keltem fel, senki nem is keresett, ami rosszul érintett. Az ötödik nap, már egyre jobban voltam, beteg voltam még, de a gyógyszeres kúra kezdte elérni a kívánt hatást. Már egyre többször keltem fel, a lázam is visszaszökött 37, 5-re kezdtem újra visszanyerni a formám. Csak egy valami hiányzott: egy jó barát. Se Lilly, se Mary nem keresett. Michael sem. Talán jobb is, hogy elmegyek. Hétfőn indulok vonattal. Az még 3 nap! Akkor végre két hétig nyugtom lesz ettől a helytől. Már úgy izgulok!

Még 3 nap és itt hagyok mindent! Még 3 nap és itt hagyok mindent! Még 3 nap és itt hagyok mindent! Még 3 nap és itt hagyok mindent! Még 3 nap és itt hagyok mindent! Még 3 nap és itt hagyok mindent! Még 3 nap és itt hagyok mindent! Még 3 nap és itt hagyok mindent! Még 3 nap és itt hagyok mindent!Még 3 nap….