12. fejezet- A bűntudatos lány

Reggel ismét a telefonom ébresztett. Fáradt voltam, mert nem aludtam valami jól. Kikecmeregtem az ágyból, de már a saját lábamon, mert most már nem fájt, de attól függetlenül még a mankóval kell járnom pár napig. Lefürödtem és felöltöztem. Ma egy fehér egybe részes bokáig érő ruhát (azt, amit nem is olyan rég vettem) választottam, mert egy kicsit felmelegedett az idő. A táskám kicsit nehéz volt, mert ugyebár ma 6 órám van. Matek, Töri, Angol, Fizika, Nyelvtan és egy Rajz. Nem nehéz, de nem is könnyű nap. Levittem a táskám a földszintre és leültem reggelizni. Gyorsan kész is voltam és eldöntöttem, hogy még Michaelék jötte előtt beszélek Holly-val. Felmentem és bekopogtattam, de semmi válasz. Be akartam nyitni, de az ajtó, kulcsra volt zárva és csengettek is. Délután újra megpróbálkozom, de most már tényleg. Felvettem a táskám, és így egy picit nehéz volt mennem. Kinyitottam az ajtót, majd elindultunk. Bűntudatom volt, hisz én sem vagyok különb annál az esetnél, mint amikor megláttam egy másik lánnyal csókolózni. Mire odaértünk a buszmegállóba, nagyon elfáradtam és alig bírtam megállni normálisan. Michael persze azonnal elvette a táskámat, mondván, hogy majd ő hozza. Úgy döntöttem, nem szólok neki a csókról inkább hozzá bújtam, és azt mondtam neki, hogy szeretem. El akartam felejteni a tegnapot. Sőt amikor megláttam Nick-et azonnal megcsókoltam Michaelt, hogy értésére adjam, nem érzek iránta semmit. Látszólag ezt meg is értette. Amikor odaértünk Lilly mellém állt és beszélgetni kezdtünk.

- Mi az? Olyan érdekesen viselkedsz, de hál’ istennek ezt se Michael de más nem vette észre, csak én. Na mond, mi nyomja a szíved? Nekem nyugodtan elárulhatod.

- Semmi, tényleg semmi. Nincs gondom, sem problémám- hazudtam, de tudtam, hogy Lilly nem hiszi el. Csak rosszallóan rázta a fejét.

- Jó, akkor ne mondj semmit, de ha szükséged lenne rám, akkor tudod, hol találsz- majd kacsintott és Tobby-hoz fordult. Nem akarom neki elmondani a problémáim, de hisz ő a legjobb barátnőm, meg Mary, de Lilly jobban. A fél órás ebédidőben megbeszélem vele, mert nem kell mindig minden percben Michaellel lennem, vagy még is? Az első óra matek volt, amit aránylag jól értettem, mert ez csak ismétlés. A következő töri volt, ahol szintén csak egy könnyű anyagot vettünk át. Az angol óra előtti szünetben Becky odajött hozzám, és ismét vitatkozni kezdett.

- Hali Tina!- kezdte a beszélgetést, az ő kényes hangjával- Figyelj, múltkor nem voltam eléggé érthető: Michael az én pasim és kész! Nem érdekel, hogy most ti együtt jártok, igazából velem csal meg, csak hogy tudd!

El kellett számolnom tízig, mire lenyugodtam annyira, hogy ne pofozzam fel. Nem sokat gondolkodtam a válaszon.

- Oh, már megint te? Nem érdekel, hogy mit mondasz, és végre fogd fel, hogy Michael az én barátom, ja és kétlem, hogy egy ilyen csajjal csalna, meg mint te!- majd tovább álltam Lilly-vel, Michaeléknak ugyan is tornaórájuk volt, Mary meg ki tudja, merre van. Becky valamit utánunk kiabált, de nem figyeltünk rá. Elegem volt már belőle, mert olyan sokat hisz magáról! Lilly-vel még abban a szünetben beszéltem, méghozzá az udvar egy eldugott sarkában. Elmondtam neki mindent, amit a tegnapról tudni érdemes, és ezek után sokkal jobban éreztem magam.

- Jaj, Tina! Mondtam, hogy próbálj meg nem ekkora zűrbe keveredni! Tudod, hogy én is jártam már így és nézd meg mi lett a vége!- a hegre mutatott, ami az arcán volt, ugyan is két tűz közé keveredett, és amikor a fiúk verekedtek, ő közéjük állt, de véletlenül az egyik megütötte és örök sebet ejtett a homlokán.

- Ne akarj te is így járni! Szakíts Michaellal, vagy felejtsd el Nick-et! Mind a kettő nem lehet!

- De… nem tudom Lilly! Segíts, kérlek! Annyira zavaros minden! Szeretem Michaelt mindennél jobban, de Nick iránt sem vagyok közömbös! Mit tegyek? Nem akarom Michael szívét összetörni, hisz akkor az én szívem is összetörne, de Nick iránt is táplálok valamit, amit szeretném, ha viszonozna!- elsírtam magam- Lilly! Tényleg nem tudok mit tenni!

- Oh Tina! Tudom, mit érzel, de döntened kell! Nem játszhatsz mások érzéseivel!

- Már elküldtem Nicket, de ő még mindig szeret, é azt hiszem én is őt!
- Akkor Michael? Vele mi van?

- Őt is imádom! Döntöttem! Michaelt választom és nem mást!

„Csak nehogy rosszul döntsön!”- gondolhatta volna ezt Lilly és szerintem ezt is gondolta. Sajnos becsöngettek, így nem tudtunk tovább beszélgetni. Az utolsó pár óra szinte csak elillant. Nem figyeltem, se az angolra, se a többi tantárgyra. Haza akartam végre menni és nem Michael előtt megjátszani magam. Persze Lilly tudta ezt, és gyakran le is szidott, hogy ne játsszam túl magam. Pedig, félreértés ne essék, én szeretem a barátom, de mindenkinél van egy mélypont, ami nálam ezen a napon következett be, bár csak az látta ezt, aki tényleg ismert. Mary is az egyik legjobb barátnőm, de vele csak 3 éve ismerkedtem meg, Lilly-vel azonban már az óvoda óta barátok vagyunk, ezért ő sokkal jobban ismer. Igen ám, de tudtam, hogy Lilly se magát adja, tényleg, most gondolok csak bele, hogy mi is van náluk, otthon, én meg a problémáimmal zargatom! Oh, olyan önző vagyok! Mikor erre rájöttem, bocsánatot kértem tőle.

- Semmi baj, hisz te is meghallgatsz mindig!

Amikor végre otthon voltam (persze megint Lilly-vel, Mary nélkül) elegem volt már mindenből. Lilly elmesélte, hogy náluk a dolgok csak egyre rosszabbak. A nővére visszament ugyan, de csúnyán megverték, az apja pedig beadta a válókeresetet, ő és az öccse pedig állnak a családi dráma közepén. Meglepő, hogy én nem is venném egyébként észre a szomorúságát, ha nem is tudnék semmiről. Én is úgy ismerem, mint ő engem, csak engem most lefoglalnak a problémáim és ebben a szempontban tényleg nagyon önző, vagyok. Elkezdtünk beszélgetni és a végén feljött a szó, arról a bizonyos tabu témáról. Itt eszembe is jutott a nővérem. Lilly mesélt egy ismerőséről, aki 14 évesen esett teherbe és most 18 éves. A gyereke már 3 éves lesz! Kicsapták a suliból és most a nagynénje, neveli a gyerekét, még ő elvégzi a gimnáziumot. Jó, hát Holly-t már nem csapnák ki, hisz egyetemre bárki járhat, terhesen is, bár nem hinném, hogy megtartja. Miközben a házi feladatot írtuk, arról beszélgettünk, hogy érdemes lenne-e elmondani Michael-nek a Nick-kel való csókolózást, vagy inkább legyen bűntudatom. Hirtelen feljött a szó Mary-ről és, hogy mennyire eltávolodott tőlünk. Nem szeretek kibeszélni másokat (jó, néha megesik), de most, muszáj volt. Néhány dolgot megbeszéltük, ami vele kapcsolatos, mert tényleg elhidegült tőlünk és már nagyon régen beszéltünk normálisan vele.

- Szerinted mért ilyen?- kérdeztem Lilly-től

- Hát… én sem tudom, mert ő ilyen és kész. Az ő szülei elváltak, biztosan megviselte és azért ilyen.

- Lehet, de azért nem kell elhanyagolnia minket!
- Jó, Tina, ebben igazad van.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd Lilly-nek mennie kellett. Mikor távozott felmentem Holly szobájába. Zárva volt. Elkezdtem dörömbölni közben beszéltem hozzá.

- Holly, figyelj! Nem kell a szobád sötétjében élned, a te életed és a te döntésed! Felelőtlen voltál, de szerintem már megbántam. Ha elveteted, akkor is támogatlak, de ha megtartod, akkor is. Mind egy, hogy mit teszel, csak gyere ki végre abból a szobából, kérlek!

Hirtelen elfordult a zárban a kulcs és Holly lépett ki az ajtón és azonnal megölelt.

- Szeretlek Tina! Nagyon szeretlek hugi!

- Én is nagyon szeretlek! Mért nem mozdulsz ki a szobából sosem?

- Tudod, félek az emberek véleményétől, hisz tudom mi a véleményed neked is.

- Jó, ez igaz, de akkor is a nővérem vagy! Mind egy, hogy döntesz!

- Megtartom és felnevelem! Majd elvégzek egy levelezős főiskolát! És majd anyáék is segítenek, sőt anya is támogatja az ötletet!

- Tényleg, tudom, egy gyerek áldás, de ha nem akarod felnevelni és tönkretenni az életed akkor inkább vetesd el!

- Nem, Tina! Rádöbbentem, hogy ő tényleg az enyém és nem ölhetem meg!

- Hát jó, tudod, hogy rám mindenben számíthatsz!

Majd újra összeölelkeztünk, és estig csak beszélgettünk. Megnyugtatott az a tudat, hogy a nővéremmel kibékültem. Amikor végre ismét a négy fal között voltam, arra gondoltam, hogy mi lesz az életemmel. Még mindig gyötör a bűntudat, de nem tudom miért. El kell mondanom Michael-nek az igazat, különben megöl majd ez az érzés. Igen, holnap első dolgom az lesz, vagy inkább a második. Elmentem lefürödni, majd amikor már az ágyamban feküdtem, azon töprengtem, hogy miképp mondom is majd el ezt a szeretett fiúmnak. Persze annyira töprengtem, hogy a végén bealudtam.