11. fejezet- Az első nap

Reggel a telefonom csengésére ébredtem. Tudtam, hogy kelnem kell. Kikecmeregtem az ágyból, reggel fél hét volt. A fürdőszobába siettem, ahol letusoltam, majd felöltöztem, mivel már kicsit hideg volt, ezért hosszú farmert vettem, egy kardigánt és egy rózsaszín topot, meg egy pillangós nyakláncot. Felkaptam a holmim és lebicegtem a konyhába. Holly még mindig sehol nem volt. Nem láttam már néhány napja, de nem is érdekelt nagyon. Anya már várt, mondta, hogy bevisz kocsival, de elmagyaráztam neki, hogy együtt megyünk. Erre még én ettem, ő arról szövegelt, hogy nagyon vigyázzak, meg ilyenek. A végén már örültem, hogy csengettek. Én nyitottam ajtót, nem is lepődtem meg, hogy Mary-t és Max-ot, Tobby-t és Lilly-t, na persze meg Michaelt látom az ajtónkban. Én vagyok az állomásuk utolsó tagja, mert hozzám van a legközelebb a parki buszmegálló. Szóltam anyának, hogy mennem kell, majd felkaptam a táskám és elindultunk. Mindenki a nyaráról beszélt, kivéve Michaelt, aki nagyon hibásnak érezte magát a lábam miatt, de én megnyugtattam, hogy ha én jobban figyeltem volna, akkor nem léptem volna gödörbe, és inkább köszönöm neki a csodás napot. Amikor odaértünk a buszmegállóba, szinte már azonnal jött a busz is. Szerencsére nem voltak olyan sokan, ezért mindannyian le tudtunk ülni (Michael persze mellém telepedett le). A rövid 15 perces út közben beszélgettünk, közben sok iskolás társunk megbámult, mert ugyebár a legmenőbb pasikkal vagyunk. Amikor odaértünk, Michael segített kiszállni. Amikor megpillantottuk az előttünk elterülő iskolát mindannyian egy „oh, egek”-ket mondtunk. Újra láttam minden pillanatomat, amit itt töltöttem, és tölteni fogok. Szeretem ezt az iskolát, de útálom is. Azt azonban élveztem, hogy mindenki minket nézett. Majd a suli közepén, ahol mindenki látott, megcsókolt. Ugyan így tettek Lilly-ék és Mary-ék is. Nagyon élveztünk, de csengettek, így szétváltak útjaink. Az osztályunk felé mentünk, ami a 69-es terem. Már majdnem mindenki bent volt, kivéve Beckyt és a bandáját. Leltünk egy hosszú padba, amibe 4-en is elférnek. Hamarosan megjött Becky és a bandája is. Felénk közeledtek, de akkor lépett be Mrs. Thomson az osztályfőnökünk, mellette az új gyerek. Mikor megláttam, elállt a lélegzetem. Hiszen ő a futos fiú, Nick! Oh, csak észre ne vegyen! Sajnos már csak Mary mellett volt üres hely (szerencse, hogy én Lilly mellé ültem, de így is elég közel van), így oda ült le. Nem vett észre, de úgy is észre fog. A tanárnő elmondta, hogy ki az új osztálytárs, meg, hogy fogadjuk be, meg ilyenek, sőt engem is beégetett, hogy aki tud, segítsen nekem a lépcsőn közlekedni. Alig vártam a kicsöngőt. Amikor ez megvolt Lilly-ékkel a 33-as teremhez mentünk, amiben a fiúk voltak. Az ő osztályfőnökük Mr. Towers. Amikor kijöttek a teremből, azonnal odajöttek hozzánk. Átkarolt, és úgy segített lemenni a lépcsőn. Amikor kiértünk az udvarra a szökőkút mellé ültünk le (igen, itt is van egy) és ott beszélgettünk. Amikor megcsókoltuk egymást, mindenki ránk nézett. Ez így ment egész álló nap, még nem a második óra után Becky jött oda hozzám.

- Szija, pici Tina! Látom nagymenőnek, képzeled magadat, mert Michaellel jártok. Tudhatnád, hogy ő nekem jár! Ne merj a közelébe menni még egyszer, mert megbánod!

- De Becky! Michael az én barátom fogd fel, és ne fenyegess! Ő dönti el, kivel akar járni, és ahogy látom, nem veled! Szállj le rólam és értsd már meg pici cica, hogy nem te vagy a világ közepe!

- Hogy kinyílt a szád! Úgy is az enyém lesz még Michael! Ja, és ha még egyszer így beszélsz velem, akkor…

- Na akkor mi lesz? Megsebzel az óriási karmaiddal?

- Én, én…- nem tudta befejezni, mert jött Michael és leállított minket. Elmagyaráztam neki, hogy Becky megfenyegetett én meg visszaszóltam. Nem helyeselte, mert Becky eléggé vad csaj ahhoz, hogy bármikor megüssön, a lábam miatt meg pláne, hogy elbánna velem. Megígértem neki, hogy többet nem fordul elő, de megkérdeztem előtte, hogy valóban szeret-e, és nem hagyna el egy ilyen csajért sem. Persze azonnal azt mondta, hogy tiszta szívből szeret, és sosem hagyna el egy olyan lányért meg pláne nem. Ekkor eszembe jutott az a délután, amikor Michaelt más lánnyal láttam csókolózni. Hirtelen felvillant egy kis kép a lányról. Hiszen az a csaj, olyan volt, mint Becky, de őszintén remélem, hogy nem ő volt. A nap további része nyugisan telt, kivéve azt, hogy az ügyeletes ránk szólt, hogy a tanítás után intézzünk a kapcsolatunkat, ezért nem is csókolóztunk többet azon napon. Mikor azután vége lett a napnak, iszonyú fáradt voltam, mert egész nap az emeletről föl-le bicegtem. Már nagyon elegem volt, haza akartam menni. Sajnos nagyon gyorsan körbejárt a hír, hogy én és Michael járunk, meg az, hogy kiosztottam Becky-babát. Mindenki kérdésekkel bombázott minket. Elegem volt, pedig egy napja vagyok csak népszerű. Mindenféle kérdést kaptam és ujjongtak, amiért elbántam a pláza cicával. Amikor végre kiszabadultam, Mary és Lilly engem vártak. Mary sietett a városházára, ahol az anyukája dolgozik, ezért Max sem jött velünk, mert elkísérte. Felajánlottam Lilly-nek, hogy eljöhet hozzánk. Örömmel fogadta ezt. A buszon nem volt hely ezért egész úton álltam és azon gondolkoztam, hogy mi lehet Nick-kel. Megdöbbenésemre épp meglátott, mert ő is azon a buszon ült és átadta a helyét. Ezt Michael és én is megköszöntük. Láthatóan felismert, de nem mondott semmit. Hagytam, hogy újra bemutatkozzon és persze mi is így tettünk. Majd mesélni kezdett magáról. A szülei profi futók és ő is sok díjat nyer már ezzel. Mire az út végére értünk, akkorra már a baráti körünkbe fogadtuk. Leszálltunk a buszról és Michaellel csókolóztunk még egyet, mielőtt elmentek. Ő, Tobby és Nick is. Lilly-vel bementünk, majd fel a szobámba. Szerencsére ma nem is volt házi feladat, ezért csak beszélgettünk. Megkérdeztem, mi van otthon, mire Lilly csak lógatta a fejét, ugyan is az apja visszament hozzájuk és újra kitört a balhé. Szegényt nagyon megviselte minden, örült is, hogy elmehetett az iskolába, de nem nagyon akarta egyedül hagyni az anyját. Majd Tobby-ról beszélt, de nem figyeltem, mert Nick-en járt az eszem. Érez egyáltalán valamit irántam, vagy nem. A valódi kérdés igazából az, hogy én érzek-e valamit iránta. Ezeket el is mondtam Lilly-nek, aki azt tanácsolta, hogy ha van egy szuper barátom, rá se nézzek másra. Megfogadtam a tanácsát. Eldöntöttem, hogy rá se nézek többé Nick-re, de valami még is hozzá köt, bár még nem tudom mi az. Kitárgyaltuk teljesen a témát, azonban Lilly-nek mennie kellett, nehogy az édesanyja aggódjon érte, mert a nővére még nem került elő. Amikor elment, összekészítettem a könyveim a holnapi tanításra. Örültem neki, hogy népszerű vagyok, de attól félek, hogy már egy nap után kezd tönkre tenni, bár tényleg élveztem. Viszont nagyon jó volt kiosztani Beckyt, mert így hát, ha nem piszkál többet, és megérdemelte már a jó szidást. Akkor hívott éppen anya, hogy látogatóm jött. Lebicegtem a lépcsőn és meglepetésemre Nick-et láttam magam előtt. Most tényleg nem tudtam őt hova rakni. Inkább felhívtam a szobámba, és út közben megkérdeztem, mit keres itt. Nem válaszolt, ezért megvártam, még felérünk, és újra megkérdeztem. Még mindig nem akart felelni, de a végén még is elárulta. Hiányoztam neki. Összezavart mindent benne. Rákérdeztem arra, hogy mit is érez irántam. Amit mondott, az nem meglepő, de még is ledöbbentő volt. Bevallotta, hogy szerelmes belém, bár alig ismer, és reméli, hogy én is így érzek. Nem tudtam mit is mondjak, mert tetszik, de szeretem Michaelt! Végül elmagyaráztam neki, hogy nem érzek iránta semmi komolyat, mert nekem ott van Michael és nagyon, szeretem, de lehetünk barátok. Rábólintott, de az után azt mondta, hogy ő nem tud barátként tekinteni rám, mire én akkor próbáld meg, mert köztünk semmi sem lehet és keress magadnak egy másik lányt. Erre ő megcsókolt. Jól csókolt, de nem tehetem meg Michaellel, ezért ellöktem magamtól. Újra és újra elismételgettem neki, hogy nem érzek semmit iránta és ez a csók nem ér semmit. Annyira tiltakoztam, hogy a végén belefáradtam, de ő nem tett semmit, csak ült és nézett. Nem tudtam, most mire készül, mire újra megcsókolt. Alig bírtam ellökni magamtól és leállítani.

- Most már hagyj békén! Nem téged szeretlek, hanem Michaelt! Na most már kifelé!- kiabáltam és kitessékeltem a szobámból és le a lépcsőn, ki az ajtón. Talán többet jelentett nekem az a csók, mint bármi más eddig? NEM! Én akkor is csak Michaelt szeretem! Próbáltam elterelni a gondolataim, azzal, hogy megkérdeztem anyát, hogy hol van Holly, mert rég láttam. Kiderült, hogy 3 napja alig jön ki a szobájából, mert nagyon szégyelli magát. Eldöntöttem, hogy felmegyek hozzá. Bekopogtattam, de semmi válasz. Úgy gondoltam, majd holnap beszélek vele. Már este volt és meg is vacsoráztam és elmentem lefürödni. Az ágyamban feküdtem, de a gondolataim nem hagytak aludni. Ahányszor csak sikerült elbóbiskolnom, mindig Nick-ről, vagy Michael-ről álmodtam és ez annyira gyötört, hogy felébredtem. Bűntudatom is van a csók miatt, és nem tudom mit is érzek a két fiú iránt, és Hollynak is meg kellene bocsátanom. Ezekkel, a gondolatokkal aludtam aznap éjjel el.