10. fejezet- A nyár utolsó napja

Reggel korán ébredtem. 10 perccel a felébredésem után eszméltem fel, hogy mi volt tegnap, és hogy nem is fürödtem. Fájt a lábam, de azért kilopakodtam a fürdőbe (még csak hajnali 5 felé járt az idő) és megfürödtem, bár elég nehézkesen. A lábam csúnyán bedagadt ezért kis hideg vízzel hűtöttem. Mikor azután végre visszamentem a szobámba, kerítettem egy tiszta ágyneműt és bár nehézkesen, de áthúztam, mert nem szerettem volna koszos ágyba feküdni. Nagyon sajgott a lábam, de azon gondolkoztam, hogy lehet az, hogy csak beleléptem egy gödörbe, és lám ilyen csúnyán kificamítottam, bár volt már velem ilyen, szóval nem voltam, az a nagyon ledöbbent, de hát akkor is fájt. Hajnali 6 óra volt, mire kényelmesen lefeküdhettem, de elaludni nem tudtam. Csak feküdtem és arra gondoltam, hogy a tegnapi valami elképesztően jó nap volt. Nagyon élveztem, bár az utolsó fél óra teljesen kiesett. A nagy gondolkozás közepette elnyomott az álom. Mikor felébredtem, már száz ágra sütött a nap. Eszembe jutott, hogy holnap iskola, de nem tudom, hogy megyek-e mert még fáj a lábam. Mikor rendbe tettem magam és felöltöztem, lebotorkáltam a lépcsőn. A konyhába anya sürgölődött, és mondta, hogy ma nem megy dolgozni, mert megyünk röngenre a kórházba. Magyarázhattam is neki, hogy semmi szükség rá, de ő ragaszkodott ahhoz. Megreggeliztem, majd rögtön evés után elindultunk a korházba. Semmi kedvem nem volt most odamenni, mert nincs rá szükségem, hisz ez csak egy kis rándulás. Mikor az orvos megvizsgált, kiderült, hogy tényleg semmi komoly, de azért bekötözi és 1 hétig, nem állhatok rá. Erre anya elmagyarázta neki, hogy itt az iskola, és nem szeretné, hogy kimaradjak. Az orvos azt tanácsolta, hogy járjak mankóval, és felment 1 hónapig a torna alól. Amikor már a kórházból kifele jöttünk, én már mankóval közlekedtem, ami ritka kényelmetlen volt, de kibírtam. Mikor hazaértünk már dél volt, látszik, hogy mennyit kellett várni a kórházban is. Felbotorkáltam lassan a szobámba, és ott összekészítettem néhány dolgot a sulira, hogy lepihenhessek és ne az utolsó pillanatra, hagyjak mindent. Csak pár dolog kellett, hisz holnap még nincs tanítás, vagy is van, csak nem tanulunk. Egy kis tornazsákba pakoltam be egy tolltartót, a bizonyítványom (ami elég jó lett) egy nagy jegyzetfüzetet, amit a nyár elején vettem és nagyon vastag. Persze ne feledkezzünk meg, az olyan alap dolgokról, mint a szájfény és az egyéb sminkes cuccok, egy hajkefe és a többi tini-túlélő felszerelés, amit mindig mindenhova magammal hordok. A kezembe akadt egy valami még. Egy szintén vastag könyv, mely nagy becs számomra. Bár fontos volt nekem, nagy jelentőséget nem szenteltem neki, de elfogott a nosztalgia és visszagondoltam arra, hogy hogyan is került hozzám ez a füzet. Talán 3 éve volt, már pontosan nem emlékszem, amikor még 12-13 éves lehettem és pont a születésnapom volt (június 13.) és a nagyimtól (akinek sosem volt ki mind a négy kereke) kaptam egy naplót, mivel szerinte akkor értem nővé és fontos, hogy leírjam az érzelmeim. A naplót igazából nem rég kezdtem el, amikor is fél éve ez a nagyim meghalt. Gondoltam 3 év után elkezdem már írni, már csak azért is, mert régen minden nap arra kérlelt, hogy kezdjem el. Hát a mai napig írok bele, de már nem olyan sokat, meg amúgy is már betelt fél év alatt. Inkább a jegyzetfüzetembe írogatok, bár ha van valami, ami a szívemet nyomja, akkor azt Lilly-vel, vagy Mary-vel beszélem meg. Olyan jó, hogy holnap újra együtt buszozunk a suliig (épp ahhoz nem tudok közel lakni csak). Főleg, hogy azt ki ne felejtsem, hogy a fiúk is velünk jönnek. Tényleg, Michael még nem is hívott ma, ami kicsit rosszul esik, mert jó lenne, ha érdeklődne felőlem. Amint ezt kimondtam, vagy is gondoltam megcsörrent a telefonom. Hát nem Michael volt, hanem Lilly, hogy elmegyek-e vele találkozni. Persze, hogy igent mondtam, de amikor megkérdeztem anyát, ő csak rosszallóan rám nézett és megcsóválta a fejét. Nem helyeselte, hogy megerőltetem a lábam. Mondtam neki, hogy csak a közeli hamburger bárba megyünk (ami egy sarokra van). Hosszas kérlelés után végre rábólintott én meg elkezdtem készülődni (már amennyire ezt fájó lábbal lehet). Kicsit hűvös volt az idő, ezért egy hosszú farmert, egy szép topot és nem utolsó sorban, egy sportosabb pulcsit. Egész jól néztem ki, csak nem tudtam, milyen cipőt vegyek, amibe belefér a bekötözött lábam. Végül Holly egyik cipőjét vettem fel, mert neki 3 számmal nagyobb cipő kell, mint nekem, így lazán belefért a lábam, és a lábbeli sem nézett ki rosszul. 3-kor nyitottam ajtót a barátnőmnek, akinek szintúgy el kellett mondania, hogy nem megyünk túl messzire. Amikor elindultunk, elmeséltem neki mindent, a csodás napot és a ficamodást, na meg a reggeli kórházat. Figyelemmel hallgatta, miközben odaértünk a hamburger bárba. Rendeltünk. Én egy hamburgert és egy görög salátát meg ásványvizet, még Lilly egy kis pizzát egy sült krumplit meg egy fanta narancsot. Miközben kihozták az italunkat, beszélgettünk. Elmeséltem neki a nővéremet, hogy terhes és minden problémát, ami vele jár. Megértett, de láttam rajta, hogy ő is gondterhelt. Megkérdeztem mi a baj, de ő csak kedvetlenül megrázta a fejét. Amikor kihozták a rendelésünk, Lilly nagyon lassan evett, de éppen úgy, hogy ne keljen beszélnie. Mikor azután befejeztük, ismét csak lógó orral felállt és kifizette a pénzt, én is így tettem, bár nekem nehezebben ment. Amikor kiléptünk, vagyis én kibicegtem, a park felé mentük. Leültünk a szokásos helyünkre és néztük a természetet és a csillogó víztükröt. Legalább is én azt néztem, de Lilly csak bámulta a semmit. Hiába kérleltem, ő csak nézett előre. Egy könny csordult le az arcán, azután még egy és ezeket követte a többi is. Nem szólt egy szót sem. Mondtam neki, hogy sírjon csak és magamhoz öleltem. Ő csak sírt és sírt, tudtam, hogy most nem tudja elmondani, amit akar, ezért hagytam, had sírjon és adja ki ezzel a bánatát. A sírástól piros szemmel nézett a szemembe és mesélni kezdett, de elég soká tartott, mert, mindannyiszor amikor a szomorú részekhez ért, elfogta a sírás. A bánatának több oka is volt. A szülei összevesztek, mire a nővére lelépett otthonról. Ettől az apukája nagyon kiborult és beült az autójukba, akkor ért azonban Lilly haza, akit majdnem elgázolt. Egy összetört családi háttérre ment haza. Anyukája kiborultan feküdt a padlón és sírt, a nővére sehol a kistestvére pedig alszik. Nem tudta, hogy mit tegyen. Teljesen kiborult, mert a szülei biztosan elválnak. Felsegítette az anyukáját, aki elmesélt neki mindent, hogy problémáik vannak, mert az apja megcsalta. Szegénykém teljesen összetört. Azonnal felhívott, hogy találkozzunk. És hát most itt vagyunk. Nem tudtam mivel vigasztalni, olyan szomorú volt. Nyugtattam, de nem sokat ért. A szép szőke haja összekócolódott, a sminkje elmosódott. A mindig tökéletes lányon, meglátszott a meggyötörtség. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy mindennek van vége és eleje, de a vég valaminek a kezdete is. Kicsit elmosolyodott, de csak az vette azt is észre, aki nagyon figyel, és én figyeltem. Milyen gondterhes nyárnak értem a végére! És a java még csak most jön. Bele sem tudok gondolni. Egyedül Mary az, akinek nincs semmi problémája, legalább is remélhetőleg. Ott ültünk és Lilly csak zokogott megállás nélkül. Sajnáltam nagyon, de tudtam, azzal nem segítek rajta. Már kezdett esteledni, ezért hazakísértem. Anyukája is szomorú volt, de valahogy sejtettem, hogy nem lesz semmi baj ezek után. Nagyon kifáradtam, mert Lillyék nem laknak olyan közel hozzánk. Mire hazabicegtem, teljesen kimerültem, de ezt anyának nem mutattam. Nem voltam éhes sem, csak nagyon fáradt. Amikor lefürödtem (nagy nehezen) hideg vízzel, amitől új erőre kaptam és már nem voltam olyan kimerült, éppen ezért kiültem az erkélyemre. Nem így képzeltem a nyár utolsó napját, sőt! Sejtelmem sincs, hogy holnap Lilly jön-e az iskolába. Annak örülök, hogy Michael ott lesz mellettem, már csak a lábam miatt is. Remélem, hogy a barátnőm is elfelejti a bajait a mindig vicces Tobby mellett. Mellette állok majd mindenben, mert ő is így tenne, tudom. Elgondolkodtam, hogy mi volt a nyáron. A szerelem, a baleset, a titkos hódoló (akiről kiderült, hogy Michael), a futós fiú, a buli, a gyönyörű éjszaka és a csaj buli, a lovaglás és alapjába véve minden! Szép, sőt gyönyörű egy nyár volt, de tényleg nem könnyű. A lábam még mindig fájt, ha nagyon mozgattam. Nem volt késő, de annál szebb volt minden. Annyira boldog vagyok! Annyira szeretem Michaelt! Jó, Lilly miatt szomorú vagyok, de akkor is! Ma nem is láttam, de holnap!

Már nagyon várom. Amikor már nagyon elfáradtam, bementem a szobába és lefeküdtem aludni, mert holnap nehéz napom lesz.