9. fejezet- A csodás nap

Csak ott álltam döbbenten. Az én nővérem! Pont az enyém, akire, annyira büszke voltam! Kedvem lett volna felpofozni, de rájöttem, hogy most már nem egyedül van. A szüleim is kiborultak. Holly bejelentette, hogy kér időpontot a nőgyógyásznál és elmegy abortuszra. Itt teljesen megtörtem, mert a saját butasága miatt megölné a gyerekét. Felrohantam a szobámba, de nem is tartottak vissza, mert tudták, hogy engem ez milyen mélyen érint. Tudták, hogy mi a véleményem az abortuszról, amit akkor alkottam, amikor 3 éve anya újra terhes lett és nem akartak már több gyereket Suzie is elég kicsi volt akkoriban ezért elvetette. Bár akkor ezt megértettem, utána olvasgattam, hogy mik az abortusz következményei, de amikor ezt anyáéknak is elmondtam, ők csak annyit mondtak, hogy úgy sem akarnak már több gyereket, öregek már ehhez. De Holly! Hisz ő éppen 18 éves, szinte még gyerek! Kicsit kiborultam, mert ha megnézzük, lehet, hogy mint Hollynak, mint a gyereknek így lesz a legjobb, talán. Én nem avatkozhatok bele, mert az ő élete. Egoistán hangzik, de az én életem ne tegyék tönkre! Holnap tuti nem engednek el Michaellal! Hát, jobb lesz, ha lemegyek megkérdezni, bár látni se akarom a nővérem. Lebaktattam a lépcsőn, anyáék még mindig lenn voltak, Holly viszont sehol. Rákérdeztem a holnapra, de anya csak annyit mondott, hogy van egyéb bajuk is, mint ezt megtárgyalni, ezért rám bízzák.”Hát jó, én szóltam. Elmegyek holnap Michaellal.” Majd felmentem és lefürödtem. Az erkélyre ültem ki. Gondolkoztam. A nővéremről, a gyerekéről és alapvetően mindenről. El is aludtam. Úgy tűnt még egy éjszakát kinn fogok aludni, de nem így volt. Hajnali 3-kor felébredtem. Zuhogott az eső és dörgött az ég. Nem nagyon áztam meg, mert az erkélyem fedett volt, de így is becsapott az eső. Fáztam, de jó volt nézni az esőt. Végül inkább bementem a szobába és lefeküdtem. Szinte azonnal el is aludtam, de egy gondolat még álmomba is csak gyötört, méghozzá az, hogy végül is mit rejt a jövő. Reggel fáradtan ébredtem, de még is boldog voltam, mert ma megyek Michaellal arra titkos helyre. Reggel 9-re jön, most 7 óra van. Eldöntöttem, hogy lemegyek reggelizni, és még egyszer megbeszélem a mai napot anyával. Mikor leértem, anya lenn ült és kávét iszogatott. Nekem is odakészített két pirítóst, némi vajat meg egy kis felvágottat. Leültem, és éppen mondani akartam valamit, amikor ő megszólalt.

- Menj csak el nyugodtan ma a barátoddal és érezd jól magad, mert tudom, hogy mélyen érintett téged a nővéred terhessége, mert mindig felnéztél rá és tudod, én se vagyok rá túl büszke, de attól ő még a lányom marad, pont, úgy ahogy te. Ha elveteti, elveteti, ha nem hát felneveli. Nem tudok én sem mit tenni. Éld tovább normálisan az életed, és ne kössön le a nővéred problémája. Rendben van?- nézett rám szigorú pillantással, majd mikor bólintottam ellágyult arccal folytatta - Tényleg érezd jól magad, de vigyázz is. Hova is mentek?- mikor értetlenül néztem megcsóválta a fejét, de megígértem neki, hogy semmi olyat nem teszek, ami ártana nekem és vigyázok magamra, meg jól fogom érezni magam. Gyorsan megettem a reggelit, majd felsiettem a szobámba és kiválasztottam a ruhámat. Nem tudtam, milyen helyre megyünk, ezért inkább valami sportosat választottam. Egy mini short-ot, ami narancssárga fehér virágokkal és egy nyakbaakasztós, szintén narancs felsőt, meg egy farmerkabátot. Gyorsan elmentem megfürödtem, majd felöltöztem. Lófarokba felkötöttem a hajam, és egy kis sminket is kentem. Összepakoltam néhány cuccot a táskámba és kimentem az erkélyre, ahonnan láttam, ha jön valaki. Hamarosan Michael meg is jött és azonnal észrevett. Mutatta, hogy jöjjek le. Amikor lesiettem a lépcsőn Michael az apámmal beszélt éppen. Mikor meglátott, azonnal megdicsért, hogy pont az alkalomhoz illően öltöztem. Hiába kérdeztem, nem árulta el, hova is megyünk. Mondta, hogy a nagybátyja elvisz minket. Apa is elengedett és elbúcsúztunk. Amikor beültünk a kocsiba, Michael bemutatott a nagybátyjának Adam-nek. Én persze rögtön magáztam, mire ő leszúrt, hogy inkább tegezzem, mert még nem olyan öreg. Michael bekötötte a szememet, hogy ne lássak semmit. Kicsit elbizonytalanodtam, mert simán kihasználhatnak, ha akarnak. Szerencsére nem így történt, mert Michael mellettem volt végig. Sokszor megcsókolt, és az a bizsergés végig bennem volt. Nem egyszer megkérdeztem, hogy hova megyünk, de nem akarta elárulni. Végül másfél óra autózás után odaértünk. Nem láttam semmit, de tudtam, hogy kiértünk a városból. Michael segített kievickélni a kocsiból, és még mindig bekötött szemmel elindultunk, pontosabban Michael vezetett én csak mentem utána. Hirtelen megálltunk és levette a kendőt a szememről. Feltárult előttem a táj, egy farmon voltam. Adam bement a házba, még elmesélte nekem Michael, hogy a farm a nagybátyjáé, aki lovakat tart, és ő gyakran lovagol itt, ezért is hozott el ide. Kiskoromban imádtam lovagolni, de évek óta nem is ültem egyen sem. Honnan tudhatta ezt Michael? Bevezetett az istállóba és bemutatott annak a lónak, amin lovagolni fogok. A neve Szikra és egy gyönyörű telivér, Michael lovának a neve pedig Szélvész. Felszerszámoztuk a lovakat, majd nyeregbe ültünk. Mondta, hogy menjünk el az ő kedvenc helyére, de mivel én azt ugyebár nem tudtam, merre van, ezért ő vezetett. Kicsit fura érzés volt újra a nyeregbe, de még is jó, mert Michael mellettem, van és vigyáz rám. Egy óra lovaglás után, amit galoppba tettünk meg, elértük azt a helyet és Michael tényleg nem hazudott. Csodás volt, és egy kis patak folyt mellettünk. Kikötöttük a lovakat a patakpartra, ahol sok fű volt és víz is. Még én dicsérgettem Szikrát, addig Michael összehozott egy rögtönzött pikniket. Odamentem hozzá és megköszöntem neki mindent, bár még nincs vége a napnak, hisz még csak dél van. Leheveredtünk és csókolóztunk, nagyon idilli volt a környezet és élveztük a pillanatokat. Amikor azonban már a gondolataim sem nyugodtak, kitálaltam mindent. Elmeséltem neki az otthoni gondokat is. Megértette és azt javasolta, hogy menjünk el sétálni egy kicsit. A lovakat is vittük magunkkal de nem ültünk fel. Még én elmondtam, hogy mi nyomja a szívem ő türelmesen hallgatott. Megértett, és megvigasztalt, de ő is csak annyit mondott, hogy nem az én problémám. Nem rontotta el a napomat, sőt ez csak jobbá tette. Megkönnyebbültem, hogy elmondhattam valakinek. Ezek után újra a nyeregbe ültünk és elmentünk egy tóhoz, ami kb. 10 km-re volt a tisztástól. Nagyon jól éreztük magunkat, főleg amikor Michael beleesett a vízbe és engem is magával rántott. Nagyon jót nevettünk és annyira jó volt vele. Annyira vizesek lettünk, hogy inkább kifeküdtünk a napra és csak beszélgettünk. A legjobb az volt, hogy azt mondta, szeret. Nem egyszer, hanem rengetegszer. Nagyon jól eltelt a délután egy része. Végül indulnunk kellett, mert már sötétedni kezdett. Előtte viszont elmentünk még egy gyönyörű helyre. Ahol egy kis vízesés csordogált, és a nap is nagyon fényesen sütött. Minden csodálatos volt ott. A víz partján megpihentünk, és nagyon sokat beszélgettünk és meglepetésemre meghívott az őszi bálra, és persze, hogy igent mondtam. A kis vízesés partján éreztem olyan boldognak magam, mint még e világon sosem. Fújta a hajamat a szél és ő a szemembe nézett. Mélyen és tisztán, akár egy aranyos kiskutya. Tudtam, hogy még mondani fog valamit, de nem szólt, csak megcsókolt. Mindig ezt írom, hogy az a legjobb csók, amit akkor ad, de ez tényleg messze felül múlta az előző édes csókokat. Persze bele-bele mosolyogtunk, és nagyon élveztük az egészet. Az a fél óra, amit ott töltöttünk gyorsan eltelt és most már tényleg mennünk kellett. Mikor éppen a lovamhoz fordultam volna, beleléptem egy gödörbe és megrándult a lábam. Alig bírtam ráállni, ezért aztán nagyon a lovat se tudtam volna irányítani, mert már amúgy is kijöttem a gyakorlatból, ezért felültem Michael mellé a lovára, és úgy mentünk a nagybátyja farmjáig, közben persze, amikor fennültem mögötte, akkor átkaroltam és csókolóztunk is. Mikor odaértünk segített leszállnom és bemennem a házba, még ő ellátta a lovakat. Bent ülve Adam megnézte a lábamat, hogy nem szorul-e annál többre, hogy pihentessem. Hát, csúnyán kificamodott, ezért megkérdezte, hogy mit csináltam, mire én elmeséltem, hogy beleléptem egy gödörbe. Bekötözte a lábam, amit meg is köszöntem, mert nem fájt annyira. Mikor Michael visszajött, megittunk egy csésze teát. Közben megköszöntem nekik, a szép napot. Persze rögtön azt felelték, hogy nem tesz semmit. Hiába a kificamodott lábam, akkor is nagyon boldog vagyok. Mikor megittuk a teát, Adam és Michael segítettek beszállni a kocsiba. Amikor elindultunk, búcsút vettem a tájtól, de reméltem elhoz ide még párszor Michael, mert ez egy csodálatos hely. Jó lenne, ha én is itt élhetnék. Szép lenne. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, amikor Michael szólongatott, hogy már otthon vagyok és segít kiszállni. Gyorsan ment a kiszállás is, és amikor bementünk Michael felvitt a szobámba és lefektetett. Azután elköszöntünk egy búcsúcsókkal és elment. Hallottam, hogy a szüleim valamit mondanak neki, de ő csak heves magyarázásba kezd. Többet nem is hallottam, mert elaludtam, bár még fájt a lábam, de piszkosul.