8. fejezet- Mi lehet az a nagy meglepi?

Reggel riadtan ébredtünk. Mary és Lilly már fenn volt és nagyban mosolyogtak rajtunk. Felébresztettem Michaelt és ő lemászott az erkélyről, de előtte hosszan és érzékin megcsókolt. A lányok csak mosolyogtak, én meg zavarba voltam, mert nem tudtam, mit tegyek. Végül is elmeséltem nekik a hajnalban történteket, mire egy hatalmas „óh” volt a válaszuk. A lányok ma mennek haza és egy kicsit szomorú, vagyok emiatt. Bár a tegnap éjszaka olyan mesés volt és az is, hogy összejöttem Michael-lel! Szeretem és ő, viszont szeret! Mary is majd kicsattan, mert annyira vágyott már Max-ra, és Lilly meg alapból boldog, hogy van egy rendes kapcsolata. Elkezdtünk szervezkedni a hatos randi ügyében, de mindegyik fiú inkább kettesben akart lenni ezért azután lefújtuk, de nem véglegesen. Majd segítettem összecsomagolni a lányoknak. És amikor elmentek, felhívtam a PASIM! Megbeszéltük, hogy délután találkozunk a parkban. Már 1 óra volt és mi 3 órakor a parkban randizunk. Elkezdtem készülődni. Úgy döntöttem, hogy azt a narancssárga ruhát veszem fel, amit tegnap vettem. Megfürödtem, felöltöztem, és persze sminkeltem meg hajszobrászkodtam. 3-ra ki is értem a parkba. Michael már várt rám és elkerekedtek a szemei. Amikor már mellette álltam megcsókolt. Újra előtört belőlem az a bizsergés, mint mindig. Annyira jól csinálja. Vagy talán a szerelem teszi ezt velünk? Nem tudom, de ebben a pillanatban inkább kikapcsoltam az agyam és élveztem a pillanatot és a gyönyörű hosszan tartó csókot. Majd mikor elváltunk egymástól, megölelt és megdicsérte a ruhámat. Én mosolyogva megköszöntem, majd leültünk a szokásos helyünkre. Beszélgettünk és csókolóztunk. Már csak 3 nap és iskola. Kezdtem aggódni egy kicsit, bár a cuccaimat, ami a sulihoz kell már rég megvettük. Michaellel úgy is egy suliba járunk (a suli egy hat osztályos gimi, én most leszek 9.-es ő meg azt hiszem 10), így minden nap találkozhatunk. Amúgy ő az egyik legmenőbb fiú a suliban, és nem csoda, hogy tetszett, bár még 10 vagy 20 másik lány fut utána, ő még is engem választott, tulajdonképpen ennek örülök a legjobban, meg persze annak, hogy van nekem. Ott ültünk és csókolóztunk, mikor megláttam Nick-et, hogy éppen fut. Imádkoztam, hogy ne vegyen észre, szerencsére nem is vett. Mondta Michael, hogy beszervezi a fiúkat, és első nap mind a 6-an együtt megyünk a suliba, hogy tudják, hogy együtt járunk. Lassan sötétedett, mert csak úgy szaladt az idő, még mi ketten együtt voltunk. Tudtam, hogy ő igazán szeret és nem hagy el sosem, bár tudom, hogy semmi sem tart örökké. Néha azon gondolkozom, hogy több érzést leírok, mint történést. Talán ez azért van, mert nagyon fontosnak tartom a meghitt pillanatokat és az érzelmi kibontakozásokat. Már megint elkalandoztam az igazi történtekről. Szóval ott ültünk Michael-lal és csókolóztunk, meg beszélgettünk. Már egész beesteledett, 9 óra volt. Anya felhívott, hogy most már menjek haza, mondtam, hogy még 20 perc. Ott ültünk és néztük a csillagos eget, közben a holdfény megvilágította az arcát. Két szempár szegeződött a csillagos égre, mikor egy hullócsillag szállt az égen. Mindketten kívántunk, s tudtuk azt is, hogy mit kívánt a másik. Boldogságot és örökké tartó szerelmet. Néztük még egy ideig az eget, majd hazakísért. Búcsúzóul hosszú csókot adott, mint mindig, megint elfogott a bizsergés. Fájt a búcsú, de tudtam, hogy szeret, így nagyon örültem. Ez a délután tulajdonképpen csak csókolózással telt. Mikor beléptem a házba, már szinte mindenki aludt, vagy a szobájában volt. Felmentem a lépcsőn, majd be a szobámba. Ledőltem az ágyra, és azon gondolkodtam, hogy mi is lesz az első nap, hisz holnapután iskola. A legjobb talán még is az, hogy együtt megyünk. Nagyon szeretem őt! Mindennél jobban! Remélem ő is így érez, de mi van, ha nem? Már a múltkor is majdnem belehaltam, de most tényleg meg is halnék. De mit rágódok én ezen? Hisz tudom, hogy szeret! Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, már éjfél felé járt az idő. Gyorsan kiosontam és lefürödtem, majd visszamentem a szobámba. Úgy éreztem, most minden tökéletes. Kiültem az erkélyre és néztem a csillagos eget, melyen már megfogyatkozott a sok csillag, mert nem olyan régen csillaghullás volt. Még láttam néhány hullót én is. Gyönyörű éjszaka volt, bár ott lehetett volna Michael is. A csillagokat nézve aludtam el az erkélyen. Reggel riadtan ébredtem és rossz érzésem volt, bár nem tudom miért. A nap sugarai csak úgy villogtak a reggeli időben. Gyorsan felkeltem a babzsákfotelből, amit még tegnap vittem ki és elindultam a fürdőszoba felé, ahol felfrissültem, majd átöltöztem. Lementem megreggelizni. Persze anya rögtön kérdőre vont, hogy mikor jöttem haza és hol voltunk. Szófogadóan mindenre válaszoltam. Majd leültetett és elkezdte azt a dumát, hogy ő nagyon félt, mert még csak 1 hónapja töltöttem be a 15-öt és, hogy hajlamos vagyok butaságokat elkövetni, azután szóba jött a nagy téma! Hiába magyaráztam neki, hogy csak egy napja járunk, meg azt, hogy 15 éves létemre nem akarom még. Mikor ezt felfogta bocsánatot kért, de elmondta, hogy ő is csak egy anya és félti a lányát, majd mennie kellett a munkába. Kicsit megdöbbentem, hogy már ezen gondolkozik, hisz semmi okot nem adtam rá. Na mind egy. Ma találkozok Mary-vel és Lilly-vel és elmegyünk moziba. A fiúkat direkt nem is hívjuk. A film címére most nem emlékszem, csak annyira, hogy az egész egy lányról szól, akivel ez meg az történik. A film 1-kor kezdődik, addig még van egy csomó időm, hisz még csak 9 óra van. Kicsit untam magam, ezért a ruhásszekrényemhez mentem. Még mindig ott volt, az a csodás fehér ruha, ami nekem rettentően tetszett. Kiválasztottam, hogy mit veszek fel a moziba. Egy spagettipántos felsőnél és egy farmer, térdig érő szoknyánál maradtam. Még a ruha kiválasztása is csak 15 percet vett igénybe. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért leültem a számítógéphez (igen, van olyanom is csak eddig nem esett róla szó). Felmentem a netre és annyit látok, hogy Michael webkamerázni akar velem (olyanom is van). Bekapcsoltuk mindketten és videóbeszélgetésbe kezdtünk.

- Hát, szia!- kezdtem el a beszélgetést, miközben a gépen keresztül a szemébe néztem.

- Szia kedves! Hogy ébredtél ma? Mert én remekül!- kérdezte nagyon udvariasan.

- Én is nagyon szuperül vagyok! Csak kár, hogy kezdődik a suli!

- Hát igen, de a legjobb az, hogy együtt megyünk majd! Jah amúgy van egy meglepetésem, holnap egész napra!

- Mégis milyen meglepetés?

- Az titok!

- Jó oké. Gyorsan felhívom anyukámat, addig ne menj sehova!
- Oké. De mért is mennék? Hisz mikor szemedbe nézek otthon, vagyok!- olyan édes volt, ahogy ezeket mondta. Kimentem és felhívtam anyát, hogy programom van holnap egész napra. Meglepetésemre egy kikötése volt, hogy legyen velünk felnőtt. Közben az oldalamat furdalta a kíváncsiság, hogy mi az a meglepetés. Gyorsan visszasiettem, de Michael már nem volt ott a gépnél, de írt egy üzenetet:

„Bocsi, de el kellett mennem, intézni a holnapot! Szeretlek, Michael!”

Jaj, de mi lehet az, ami egy egész napot igényel. Már fél 12 van, szóval sietnem kell. Lefürödtem, megfésülködtem, majd felöltöztem. Fél 1-re kész is lettem. A csajokkal a parkban találkozok, szóval sietnem kell. Egész odavezető úton csak rohantam. Persze a lányok már vártak. Együtt siettünk a moziig, ahol éppen beértünk a filmre. Ezt meg is jegyezte a pénztáros. Megvettük az üdítőt és a popcornt, majd bementünk és leültünk a helyünkre. A film tényleg egy lányról szólt, valami Kathalina-ról, aki egy kis faluban élt és nagyon szép hangja volt. Elment egy versenyre ahol énekelt és felfedezték. Az után arról szólt, hogy miként jutott el a világhírig és mikor tört ketté a karrierje. Élvezetes volt, de nem nagyon kötött le, mert azon a meglepetésen járt az eszem. Volt olyan perc, amikor Lilly csak úgy lökdösött, hogy térjek észhez. Végül a filmnek vége lett és mi a moziból kifele haladtunk. Meglepődve kérdezték, hogy mért vagyok olyan, mint egy alvajáró. Elmeséltem nekik az egész meglepetést, mire ők teljesen bezsongtak. Mondták, hogy meséljek majd el mindent nekik. Ezt meg is ígértem. Majd a parkba mentünk ahol Mary elmondta a legújabb pletykákat és dolgokat. Állítólag Conny-tól (az osztálytársunktól, aki rettentő pletykás) hallotta, hogy elmegyünk még szeptemberbe 1 hétre, a tengerpartra az osztályunkkal, és azt is hallotta, hogy jött egy új fiú az osztályba, bizonyos Nicolas Petterson. Máskor arról álmodoznánk, hogy ez a fiú mennyire jó lehet, most azonban a saját barátaink jobban lekötöttek. A 3 legmenőbb fiú, aki a suliba jár! Pletykáltunk még egy kicsit, majd Mary-t felhívták otthonról, hogy menjen haza, mert vigyáznia kell Carolina-ra. Lilly-vel még kint maradtunk és beszélgettünk. Elmondta, hogy megkereste a volt pasija Steve, hogy újra összejöjjenek, de Tobby elküldte ezzel megvédve az újdonsült barátnőjét. Ő is legalább olyan boldog volt, mint a barátnője, vagy is én, Tina. Ott ültünk és csak beszélgettünk és beszélgettünk egészen 5 óráig, mikor is felhívott anya engem, hogy azonnal menjek haza. Elbúcsúztunk, majd hazamentem. A család már otthon ült az étkezőasztal körül, kivéve Suzie-t aki még túl kicsi volt. Mikor én is helyet foglaltam, anyukám helyett, Holly kezdte el, a mondandóját. Amit akkor hallottam, sosem képzeltem volna róla. Kiderült, hogy 6 hetes terhes! Elfogott a döbbenet. Az én nővérem, akire mindig is felnéztem ennyire felelőtlen! Minden belé vesztett hitemet elvesztettem.