6. fejezet-Csajbuli

Reggel arra ébredtem, hogy egy cica nyávog az erkélyemen, mert beszorult a kovácsoltvas két vasléce közé. Nem vagyok macskapárti, de megsajnáltam szegényt, ezért segítettem rajta. Fürdés nélkül a kezemben a cicával lementem a földszintre. Anya, aki éppen a reggelit készítette, kérdőre vont a kis szőrgombolyag miatt. Mondtam neki, hogy adok neki tejet, aztán elengedem. Nem volt szívem elengedni, de aztán a végén kitettem a kertbe. Majd visszamentem a házba és lefürödtem, majd felvettem egy egyszerű nyári ruhát és elindultam bevásárolni az estére. Tudtam, hogy ez egy kalóriadús este lesz, de nem zavart, mert egy kis sportolás után úgy is leadom. Megvettem a chips-et, a különféle gumicukrot és kekszet és vettem még néhány paradicsomot és pár barackot, és persze ki ne felejtsük a divat- és tini magazinokat. Mikor hazaértem, mindent előkészítettem a csaj- estre. Rendet raktam a szobámba, közben az a cica járt az eszemben, mert segítségre szorult, úgy ahogyan most én. Kell valaki, aki engem is kihúz a két vasrúd közül. Bár nem vagyok nyomás alatt, még is olyan furcsa érzésem van, de tudom, hogy Lilly és Mary majd segít. A csajok csak este 6-ra jönnek. Most délután kettő felé jár az idő. Úgy döntöttem végezetül, hogy elmegyek szimplán csak sétálni. A ruhám virágos szélét csak úgy lebegtette a szél. Kellemes idő volt, és gyönyörűen sütött a nap. A parkban minden virult, pedig már fél lábbal az őszben voltunk. A kút vize is csak úgy csillámlott a nyárvégi fényben, de gyönyörűnek tűnt. Leültem a partjára, és gondolkozni kezdtem. Nem messze tőlem egy új szerelem bontakozott ki, máshol meg egy régi szerelem vált porrá. Én is elgondolkoztam azon a csodaszép csókon és azon, ami utána jött. Lehet, hogy túlreagáltam, hisz az csak egy csók volt, de fájt, hogy másnak is ugyan úgy bókolt, mint nekem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de több már nem. Ezzel az egy könnycseppel töröltem ki magamból a múlt fájdalmait. Olyan jó volt ott ülni és gondolkodni, mint még sosem. Hirtelen egy kezet éreztem a kezemen. Megijedve elhúztam onnan, és megnéztem ki is az. Mike volt.

- Gondolkozol? Ne tedd! Kapcsold ki az agyad és figyelj rám!- majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. El akartam húzni a fejem, de nem ment. A csókjából rájöttem, hogy igazából semmit nem érzek iránta. Jól csókolt, de nem volt meg az a bizsergés, aminek meg kellene, hogy legyen. Leszedtem magamról, majd felpofoztam és tovább álltam. Kicsit szomorú voltam, mert nem éreztem azt, amit kellett volna. Nagyon megnyerő a srác, de nem szeretem. Mikor hazaértem, volt még néhány elintézetlen ügyem otthon. Lefürödtem és átöltöztem egy másik annál sokkal csinosabb ruhába, ami fehér volt, az alján virágokkal. A hajamat felcsatoztam és kentem némi szemhéjpúdert, és egy kicsit kihúztam a szemem a szemceruzával. Nagyon elegánsan néztem ki, főleg amikor felkerült az aranyláncsom és az egyik karkötőm. A csinosítás célja az volt, hogy az óra már fél 6-ot mutatott és nekem a csajok érkezése előtt még volt néhány dolgom. Kimentem a parkba és szépen leültem a kúthoz. A természet még mindig csodás volt, de már délutáni fényben égett, s nem oly erőteljesen. Hamarosan az is megjött, akire én vártam. Ki is volt az? Hát az legyen az én titkom. Jól elbeszélgettünk, megvitattuk a múltat és a jövőt. Fény derült a hibákra és arra, hogy ő a titokzatos hódoló. Feltámadt bennem a régi vágy és az érzelem. Nem történt semmi, mert mennem kellett, de búcsúzóul adott egy puszit. Mikor hazaértem, már ott várt rám Lilly és Mary is. Épp akkor érkeztek ők is, de inkább úgy tettek, mintha már ezer éve várnának. Bementünk és felmentünk a szobámba. Lepakoltuk a táskákat és a szatyrokat és kimentünk az erkélyre. Amikor azt mondtam, hogy kis erkély, igazából arra gondoltam, hogy Mary-ékéhez kicsi, pedig igazából 3 méter széles és előre is kb. 1,5 méter, szóval azért nem túl kicsi, de nagyon szép a kilátás a környékre. Kihoztunk 3 babzsák fotelt és lecsücsültünk, majd beszélgetni kezdtünk. Megkérdezték, hogy mért vagyok ennyire kicsípve, de nem feleltem, inkább óvatosan terelni kezdtem a témát és végül Tobby-nál kötöttünk ki, akit rögtön cikizni kezdtünk arról, hogy milyen röhejes az új frizurája, amitől Lilly kicsit megsértődött, de utána azonnal megbocsátott nekünk és tovább dumáltunk. Elmeséltem neki, azt, ami délután történt a kútnál Mike-kal. Erre újra elkapott minket a röhögőgörcs. A lányok azt hitték, érzek is valamit iránta, de amikor leírtam, hogy csókol, mindegyikünk vihorászni kezdett. Arról a titokzatos találkozásról, még nekik sem beszéltem, hisz ott sem történt semmi. Annyira jól elvoltunk, hogy észre se vettük már este 10 óra volt. Amíg beszélgettünk, lazán tömtük magunkba a nassolnivalókat. Amikor már nem volt semmi kibeszélhető, akkor a közelgő iskoláról kezdtünk el beszélni, hogy ki mit vett már meg, kit akar már látni. Miután ezt a témát is kiveséztük, előkerül vagy 10 különböző magazin, amit én és a csajok hoztak. Kitöltöttünk minden tesztet, és nevettünk a szánalmas HelpTini rovatokon, amibe megírják, hogy ők már 13 évesen lefeküdnének a barátjukkal. Ezeken már nem bírtuk tovább és újra nevetni kezdtünk. Már éjfél volt, de mi még mindig csak nevettünk. Nem fértünk a bőrünkbe, ezért fél egy fele anyukám beszólt, hogy most már csituljunk, mert a földszinten is hallani a hangunk. Elmentünk egyesével lefürödni, majd összeraktuk a fekhelyeket a babzsákfotelek segítségével, de az ágyon senki sem aludt, mondjuk eleve a szobában még senki sem aludt, nem bírtuk álomra hajtani a fejünket. Inkább csak beszélgettünk arról, hogy mit érzünk, mit teszünk, az iskolával kapcsolatban. Már csak pár nap és iskola. Kicsit aggódom, és ezt a barátnőimnek is elmondtam, akik azt mondták, hogy ne parázzak, mert tisztára fölösleges. Meg is értettem, majd mivel már unatkoztunk Mary-t kezdtük faggatni a barátjáról, Joey-ról. Azt mondta, hogy mostanság nem találkoznak és most el is utazott Floridába, de nem féltékeny, mert tudja, hogy úgy is nemsokára vége szakad a kapcsolatuknak. Mary már rég belezúgott az egyik felettünk járó fiúba, Max-ba, de nincs szíve szakítani Joey-val, ezért még mindig vele van. Nem tudtunk aludni, ezért leosontunk a konyhába. Éppen a lépcsőn haladtunk lefelé, és már csak pár lépcsőfok volt, amikor Lilly félrelépett, és ezzel hangos zajt csapott. Szerencsére mindenki jó mélyen aludt ezért nem ébredt fel senki. A konyhában összepakoltak a csajok 2 zacskó chips-et és 1 zacskó gumimacit. Én készítettem magamnak egy nagy adag salátát, majd visszaosontunk a szobába. A lányok hoztak néhány jó cuccot, ezért egymás cuccait próbálgattuk és divatbemutatóztunk, és ha valemelyikünknek jobban állt a másik ruhája, akkor cserélgettünk, de a végén mindenki a saját ruháinál maradt, mert én nagyon vékony vagyok, Mary picit testesebb, de ő sem kövér, Lilly meg sportol ezért ő sokkal szálkásabb, mint mi. Jó én is sportolok, de Lilly triatlonozik és atlétikás, én meg nem vagyok valami jó sportoló, de futok és egészségesen élek, és így vagyok vékony. Majd beöltöztünk néhány igazán jó ruhába én a legcsinosabb ruhámat, egy gyönyörű báli ruhát választottam, amit a nővérem viselt pár éve a bálján, fehér volt és pontosan illett rám. Gyönyörűnek éreztem magam benne. A lányok is megnézték, hogy mennyire illik rám ez a ruha, és hogy az őszi bálon is felvehetném ezt. Az őszi bál októberben lesz, erre én mondtam nekik, hogy kellene valaki, aki el is hív. A lányok is felvették a ruháikat, bár az övéjük nem báli ruha volt, de nagyon csinosak voltak ők is. Továbbá találtam még a szekrényben egy piros estélyit is, amit 1 éve viseltem egy puccos összejövetelen. Az is valami bódítóan állt, még mindig. Csak néztek a lányok azon, hogy nekem mennyi estélyi ruhám van. Hát igen, nem vagyunk valami szegények, sőt elég sok pénzünk van, mivel a szüleim, anya üzletvezető egy szépségszalonban, ahol megfordulnak a hírességek is, apa pedig jó nevű ügyvéd. Sokat járunk bálokba és estélyekre, de szerencsére mostanában egyre ritkábban, mert nincs túl sok időnk, de mivel miden, estélyen más ruhába kellett megjelenni, maximum kétszer lehet felvenni egy puccos estélyit, szóval volt vagy egy tucat ruhám. A kedvencem még is az a szép fehér ruha volt. Felpróbálgattuk őket, és megígértem, hogy a bálra mindegyikőjüknek kölcsön adok majd egy-egy szép darabot. Ezt megköszönték, bár nekem mindegy volt. Már hajnali 4 óra volt, de nem voltunk fáradtak. Inkább kiválasztottuk a nekünk leginkább tetsző ruhákat, majd szépen visszacsomagoltunk mindent. Még esett néhány szó az iskoláról, majd már kezdtünk fáradni, de volt annyi energiánk még, hogy kiüljük az erkélyre, és ott beszélgessünk az álmainkról és az érzéseinkről. Lilly elmesélte, hogy az ő vágya az, hogy triatlon-bajnok legyen, még Mary azt szerette volna, ha összejön Max-al én pedig, hát csak szerelemre vágytam. Már nagyon elálmosodtunk és már hajnali 5 volt, ezért úgy döntöttünk, ideje aludni. A nap már felkelőben volt, mikor mi álomra hajtottuk a fejünket.