4. fejezet- A nagy újrakezdés eleje

A kórházban tértem magamhoz. Azt sem tudtam, hogy milyen nap van, zúgott a fejem és fájt a karom. Lassan feleszméltem. A szüleim ültek az ágyamnál, nem tudtam mi történt velem, mert az utolsó fél óra kiesett. Észrevették, hogy ébren vagyok, és a nevemet kezdték szólongatni:

- Christyna! Kicsim! Ébren vagy, hallasz?
- Igen anya… de… de… mi történt? Hogyan kerültem ide, és mért fáj a karom?- majd az ágyam mellé néztem és megláttam az infúziót-, És mért kapok infúziót?
Ekkor Holly lépett be két kávéval a kezében. Látszott rajta, hogy fáradt és aggódik miattam. Össze voltam zavarodva. Nem tudom, hogy mi történt velem, csak annyit, hogy Michael nem szeret és én meg valami, hülyeséget csináltam miatta. Ugyan ezeket kérdeztem meg a nővéremtől is, aki az után részletesen elmesélt mindent arról, hogy összetörtem a képet, de a szilánk felvágta a kezem és sok vért vesztettem így két napja magamhoz se tértem. Hát most már mindenre emlékszem. Megkérdeztem Anyát, hogy mikor mehetek haza, erre ő azt mondta, hogy még ma északára bent tartanak és kicserélik a kötést a kezemen. Már délután felé járt az idő. Mondtam a családomnak, hogy menjenek haza Katy, a bébiszipter akire, Suziet hagyták, már biztosan menne haza. Így is tettek. Holly felhívta Mary-t és Lilly-t, hogy jöjjenek el. Miközben egyedül lettem, mert Holly is elment, az ajtón kopogás hallatszott és az ajtó kinyílt. Egy ismeretlen férfi jött be két óriási rózsacsokorral. Mondta, hogy ezt nekem küldték. Átvettem. A rózsák gyönyörűek voltak és az illatuk is bódító volt. Ekkor lépett be a kórterembe a két legjobb barátnőm, akik rögtön megbámulták a csokrokat. Üdvözöltem őket, majd amikor megkérdezték kitől jött, azt mondtam, hogy még magam sem tudom. Találtam egy borítékot és kivettem, addig Mary két vázába vizet töltött és belerakta a virágokat. Mondták, hogy nyissam ki. Reméltem, hogy Michael küldte, de nem. A titkos hódolóm volt az. A levélben ez a szöveg volt:

„Mit csináltál Tina?Az életedet teszed fel egy pasi miatt? Ne csináld ezt! Én szeretlek téged, de erre neked is rá kell jönnöd, a nélkül nem megy! Gyógyulj meg hamar egyetlenem!

A te szerelmed!”

Már meg sem lepődtem. Lillyék viszont annál inkább. Faggatni kezdtek, hogy ki ő, mire én annyit mondtam, hogy én se tudom és, hogy fáradt vagyok most ehhez. Az után ráhagyták és megkérdezték, hogy vagyok. Csak annyit feleltem, hogy szeretnék már hazamenni és fáj a karom. Ők ezt megértették, majd azzal kezdtek szórakozni, hogy mit tennének, ha meglátnák Michaelt. Én jót nevettem az egészen, bár még mindig fájt a hiánya. Este 7-ig maradtak, de utána lejárt a látogatási idő és menniük kellett. Kicsit szomorú voltam, hogy már megint egyedül vagyok, meg a Michael- lel való szakítás is megviselt, habár az lassan 3 napja volt. A gondolataimba burkolózva gyorsan elaludtam, és nem is ébredtem fel másnak reggel 10-ig. A szüleim már ott voltak. Anya megpuszilt, apa megölelt, majd mondták, hogy ma hazamehetek. Ennek felettébb örültem, de még egyszer átkötözték a karom és 1 hét múlva megint vissza, kell jönnöm, hogy megnézzék a kezem. Lassan keltem fel és egy nővér egy tolókocsiba ültetett, mert még gyenge vagyok. Anya aztán segített felöltöznöm, még apa a zárójelentésért ment. Mikor visszatért én már készen álltam a hazaindulásra. Gyengének éreztem magam, ezért a kórház kölcsönadta az egyik tolókocsit pár nap erejéig. Majd lementünk a lifttel a földszintre, és apukám kitolt a kórházból és segített beszállni a kocsiba. Lehet, hogy csak egy vágás volt, de olyan gyengének éreztem magam, hogy állni alig tudtam. Mikor hazaértünk, a szobámban már nem volt ott, se a kép, se a szilánkok. Mint később megtudtam, Holly takarította ki. Azonnal lefeküküdtem pihenni, nem is törődve Suzie-val, aki viszont nagy boldogan üdvözölt. Mark már otthon volt, ezt a hangos rock zenéből állapítottam meg. Nem tudtam aludni, ki akartam ülni az erkélyemre, de nem tudtam felkelni. Végül nem mentem ki, hanem csak gondolkodtam, a szakításról, a vágásról és végül arról, hogy mi is történt valójában. És igazából én sem tudtam teljesen. Nem tudtam, hogy mi is történt az alatt a két nap alatt, még én nem voltam eszméletemnél. Keresett-e Michael vagy sem? És ki az a titokzatos hódoló? A gondolataimat Holly szakította félbe, aki levest hozott ebédre. Nem voltam túl éhes, de azért megettem, mert ennem kellett valamit. Később bejött Suzie aki amilyen kicsi volt, olyan okos és megkérdezte, hogy vagyok. Én mondtam neki, hogy jól erre ő odajött és megölelt a pici kezeivel. Én is visszaöleltem amennyire fekve tudtam, majd kiment a szobából. Úgy gondoltam most már Michaelra, mint egy kis porszemre, ami csak egy fellángolás volt, semmi több. Új fejezetet akartam kezdeni az életemben, de csak miután felgyógyultam teljesen. Kopogtattak az ajtómon, és én mondtam, hogy „gyere be”! Lilly volt az egy plüssmacival. Odaadta majd a hogylétemről érdeklődött. Mondtam neki, hogy még gyenge vagyok, de ezen kívül semmi bajom nincs. Majd elmesélte, hogy összejött Tobbyval és most nagyon boldogok együtt. Én is örültem, hogy rátalált a boldogságra, ezért gratuláltam is nekik. Elmesélte az első randijukat, hogy amikor a kúthoz le akartak ülni, Tobby beleesett a vízbe. Ezen a dolgon nagyot nevettem Lillyvel együtt. Majd elmesélte az első csókjukat is, ami tiszta romantikus volt. 4 óra fele mennie kellett, de megígérte, hogy holnap benéz. Mary nem ért rá eljönni, mert dolga volt. Nem tudtam, mit tegyek, mert már untam a fekvést, de amikor szólni akartam anyának, hogy segítsen fel, ő nem engedte, mert azt mondta, hogy pihenjek, de Holly behozta a laptopját. Még szerencse, hogy a bal kezemen volt a sérülés, így tudtam gépelni. Megnéztem az e-mail-emet, ahol egy üzenet várt. Megnéztem és a titkos hódolómtól jött. Nem akartam elolvasni, de a végén még is bele-bele néztem.
”Kedves Tina… Remélem már jól vagy… És örültél a virágcsokornak… Nagyon szeretlek… hiányzol…Még nem árulom el, hogy ki vagyok… Csók!”

Elolvastam, de nem törődtem vele, mert nem nagy dolog, hogy van aki rajong értem, mert én meg mást szeretek. Elkezdet e-mail-ezni Maryvel, aki a megkérdezte, hogy jobban vagyok-e már. Visszaírtam neki, hogy persze, csak unom a fekvést, de pár nap múlva már találkozhatunk is. Majd elmesélte, hogy vele mi történt a két nap alatt még nem beszéltünk. Nagyon semmi izgis nem volt vele, csak elment az apjához, akikkel a vidámparkba mentek, ahol felült mindenre és a végén rosszul lett. Ekkor benyitott Mark, hogy neki is kell a gép ezért elbúcsúztam Marytől, majd Mark kezébe nyomtam a gépet. Ő gyorsan elment vele, én meg úgy döntöttem, hogy lefekszem aludni. Hamar sikerült is, de rémálmok gyötörtek.

Álmomban újra átéltem, azt a borzalmas napot és a vele járó fájdalmat. Ugyan úgy sírtam, mint amikor ez valójában megtörtént. Reggel könnyes szemmel ébredtem, de mintha minden szerelmi bánat tovaszállt volna, nem volt már rossz az elválás, inkább dühös voltam hogy így át, mert verni. Viszont már sokkal jobban voltam, ezért fel akartam kelni. Szóltam anyának mire ő azt mondta, hogy felkelhetek és kimehetek az erkélyre, de csak óvatosan. Holly bejött és segített, bár már nem voltam olyan gyenge, én is oda mehettem volna nyugodtan. Mikor leültem és beszippantottam a friss levegőt, ami mindennél jobb volt. Vagy fél órát ültem kint, kikapcsolva az agyam és csak érezve a reggeli napfény erejét, ami feltöltött energiával. Amikor aztán a végén bebotorkáltam a szobába, egy csomagot vettem észre. A csomag nem volt nagyobb egy kis papírzacskónál. Odamentem és kinyitotottam a műanyag dobozt, ami egy csodaszép rózsakvarcos nyakláncot rejtett. Szóltam anyának, hogy ki adta ezt, ő csak annyit felelt, hogy egy küldönc hozta és leszidott, hogy mit járkálok, még a végén összeesek. Hiába mondtam, hogy már remekül vagyok, ő csak makacskodott. Végül kiharcoltam azt, hogy elmenjek fürödni anélkül, hogy segítenie kellene. Beleegyezett, és én elmentem lefürödni. Hát kicsit nehézkesen ment, a kötés miatt, de felfrissülve léptem ki a fürdőből. Felöltöztem és délig csak az erkélyemen, ültem és feltöltődtem a tiszta napfénnyel, és gondolkoztam. Hogy min is? Az életen, a vágyakon, az álmokon és magán azon, hogy egy nap, hogy felforgatta az életem, de már jól vagyok, és új fejezetet kezdek el az életemben, és annak a fejezetnek, még csak most vagyok az elején.