3. fejezet –Szerelmi csalódás és ami utána jött

Gyönyörűt álmodtam. Egy kertben voltam Michaellel én egy gyönyörű pezsgőszín ruhában, aminek óriási szoknyája volt, ő meg egy frakk-ban. Hirtelen bekapcsolódott egy keringő zenéje és egy táncteremben találtuk magunkat. Ő daliásan felkért és én igent bólintottam. Hihetetlen, de nagyszerű összhangban táncoltunk körbe-körbe a termen. A ruha, amit viseltem, valami eszméletlen szép volt, a cipőm meg egy topánka, ami nagyon jól illeszkedett a lábamra. A hajam gyönyörű kontyba téve volt, a kezemen kesztyűt viseltem. Michael is szívdöglesztően jól nézett ki. A tánc végén megcsókolt, olyan módon, mint amikor délután. Újra átéltem azt a boldogságot, azt a bizsergő érzést, a véget nem érő percet és a mérhetetlen nagy szerelmet.

Majd hirtelen, ami volt elmúlt. Felébredtem, és megijedtem, hogy mi van, ha az egész csak álom volt. Már reggel 7 óra volt. A telefonomhoz kaptam és megnéztem a legutóbbi sms-eimet. Szerencsére ott volt Michael üzenete, de kaptam valaki mástól is. Nem tudtam, hogy kitől, mert nem írta ki a számot, de rögtön el is olvastam:

„szia édes! Már nem bírom tovább, be kell, hogy valljam: oda vagyok érted és szívem minden szeretetével, szeretlek! De tudom, te ezt nem viszonzod, de tudnod kell ezt!”

Ledöbbentem. Az üzenet nem Michaeltől jött, hanem valaki mástól. Nem tudtam, mire véljem, arra gondoltam, hogy lehet, elírták a számot, hisz név nem volt benne. Nem is foglalkoztatott ez többet. Inkább a kora reggeli időpont ellenére megreggeliztem, úgy gondoltam, hogy ráérek még lefürödni. Vágtam egy szelet kenyeret és szendvicset készítettem. Arra gondoltam, meglepem Holly-t azzal, hogy a kedvenc mogyoróvajas és lekváros kenyerét viszem be a szobájába. Gyorsan el is készítettem és felvittem a szobájába. Kopogás nélkül mentem be, de rájöttem, hogy nem kellett volna. A nővéremet elég intim pózban találtam a pasijával James- szel. Azonnal becsuktam az ajtót, és lerohantam a lépcsőn. Elment az étvágyam, ezért mindkét szendvicset az asztalon hagytam. Felmentem, hogy lefürödjek, de a nővéremmel találtam szembe magam. Látszott rajta, hogy nem vette észre az illetlen benyitásom. Köszöntünk egymásnak, majd a szobámba mentem. Nem érdekelt a nővérem, csak hiányzott Michael. Eldöntöttem, hogy felhívom. Sajnos nem vette fel, ezért eldöntöttem, hogy elmegyek és megfürdöm. Mire a fürdőhöz értem, csak tusolni volt kedvem. Gyorsan letusoltam majd magamra vettem a köpenyem és már mentem is vissza a szobámba. Ott kiválasztottam valami egyszerű cuccot és arra gondoltam, hogy elmegyek és futok egyet. Felvettem az asztalomról az mp3 lejátszóm majd lesiettem a lépcsőn. Észre sem vettem, hogy a nővérem pasija még mindig itt van, de nem is figyeltem rá. Belebújtam az egyik tornacipőmbe, majd becsaptam magam után az ajtót, bekapcsoltam a zenét és futásnak eredtem. Annyi fölös energiám volt és annyi kiereszteni való cikázó gondolat futott a fejemben. Ki írhatta azt az sms-t? Miért nem hív Michael? Annyira összekavarodtam, hogy észre se véve elmentem Michaelék utcájába. Nem tudtam, hogy mit keresek ott, de ezt egy jelnek véltem ezért tovább futottam az utcán. Pechemre Michael is kint volt. De amit akkor láttam elkeserítő volt. Egy másik lányt csókolgatott úgy, ahogy a minap engem. Könny szökött a szemembe. Arra gondoltam, hogy elfutok, de helyette odamentem hozzá és a csajhoz, és jól felképeltem, hogy hogy mert ilyet tenni, közben keservesen sírtam. A lánnyal nem is törődtem. Michael meg akarta magyarázni, de nem hagytam. Elfutottam, előle és a gondok elől. Teljesen összetörtem és csak menekülni akartam, Michael elől és a vele járó kínzó érzés elől. Csak egy napja jártunk. Csak egy napja! És azt mondta, hogy szeret! Hogy igazán szeret, teljes szívből! Erre máris megcsal! Most mit tegyek? Hová menjek? Haza nem, mert nem szeretném, ha Holly így látna. Mary most az apjánál van, és nem akarom zavarni. Az egyetlen, akihez mehetek, az Lilly. Remélem, nem fogom zavarni! Jaj, de annyira fáj! Mért tette ezt velem Michael? Én tényleg teljes szívből szeretem! Azt hittem, ő is épp így érez! Lillyék házához érve becsengettem. Ő nyitott nekem ajtót és látta, hogy milyen állapotban vagyok. Azonnal tudta, hogy nagy a baj! Mondtam neki, hogy menjünk el a parkba. Bólintott, majd szólva az anyukájának és felvéve a táskáját elindultunk. Útközben elmeséltem neki mindent. Az álmot, az sms-t, a találkozást és az összetörést. Közben többször megakadtam, mert a sírás fojtogatott. Amikor a szökőkúthoz értünk, hirtelen elfogott egy sírásroham, mert belegondoltam, hogy tegnap még itt csókolóztam a szerelmemmel, aki csak hamis érzelmeket táplált irántam. Lilly átölelt és vígasztalt még le nem nyugodtam.
- Nyugi, Tina! Egy srác sem ér ennyit!- majd újra átölelt.
- Tudom, de annyira szeretem és azt hittem, hogy ő is így érez!- és újra egy könnycsepp gördült le az arcomon.

- Egy buta liba vagyok, aki mindent elhisz egy srácnak!- folytattam-, De azt mondta, hogy szeret, hogy teljes szívből és igazán!

- Nem vagy te buta liba csak szerelmes! Emlékszel mi volt velem és Harry-vel?
Velük a következők történtek:

Lilly nagyon szerette és a pasi is, ezt mutatta. Egy nap azonban egy levelet talált a fiú szobájában, miszerint fogadást kötött a haverjaival, hogy 2 hónapon belül ágynak dönti a lányt. Amikor ezért kérdőre vonta a fiú tagadott mindent, de a végén bevallotta, hogy 100 dollárja múlik az ügyön és, hogyha szereti, feküdjön le vele, különben végleg elhagyja. Lilly igazán szerette, de nem feküdt neki, hanem jól felképelte és otthagyta. Ezek után csak annyit hallottunk róla, hogy nem tudta megadni a 100 dollárt. Elgondolkoztam ezen egy pillanatig, majd igennel feleltem és újra sírni kezdtem. Vagy fél órán keresztül csak sírtam, Lilly meg jó barátnő révén nyugtatgatott és átölelt, ha erre volt szükség. Végül Holly hívott, hogy menjek haza, mert aggódik értem. Elbúcsúztam Lillytől és a zenét bekapcsolva a házunkig futottam, közben kieresztve minden gőzt. Már nem szomorú, ha nem dühös voltam, dühös rá, mert hiú ábrándokba kergetett és dühös magamra, mert halálosan szerelmes lettem belé, de nem tehetek róla. Mikor hazaértem Holly ebéddel várt. Nem tudtam, hogy ennyire elment az idő.

Meg gyanús is volt, de nagyon. Nem voltam éhes és a szemeim is bedagadtak a sok sírástól. Megkérdezte mi a baj, de nem válaszoltam. Majd mikor mondani szerettem volna, hogy felmegyek a szobámba, akkor ott marasztalt. Elmondta, hogy ne haragudjak rá a reggeli miatt. Azt hittem nem láttak meg. Majd folytatta és megkért, hogy ne mondjam el anyáéknak. Én rábólintottam, mert már csak a szobámba akartam menni. Végül elengedett, és megígértette velem, hogy nem mondom el senkinek sem én rábólintottam, de azt a feltétel szabtam, hogy ő meg nem kérdez, bár látszott rajta, hogy aggódik értem. Felsiettem a szobámba majd az emeleti fürdőbe mentem és hidegvízzel letusoltam. Közben a gondolataim egyre csak cikáztak a fejemben, sírást váltva ki. A tusolás végeztével újra a szobámba mentem átöltöztem és ledőltem az ágyamra és keserves könnyekkel küzdve próbáltam elaludni, de nem nagy sikerrel. Inkább kiültem az erkélyre, a székre egy takaróval betakaróztam, majd néztem a tájat. Közben Michael járt a fejemben. Lehet, hogy csak egy ártatlan csók volt és én értelmeztem félre? Nem! Ő valójában és szerelmesen csókolta azt a lányt. Vagy mégsem!? Nem tudom, hogy most mi legyen! Hiányzik, de akkor is megcsalt! Hirtelen megszólalt a telefonom. Megnéztem, egy sms! Megint a titkos hódolómtól:

„Tudom mi történt kedvesem, és ne bánkódj, majd jön valaki, aki igazán szeret, mint például én! De addig, ne várd el, hogy megmondjam, ki vagyok, de fogadd el, hogy szeretlek! Csók”

Már megint! Ki lehet ez? És mért írja folyton azt, hogy szeret? Egyáltalán kitől tud mindenről? Lilly biztos nem mondta el senkinek! Vagy még is? Jaj! De olyan jó, hogy valaki szeret, de fáj, mert az az ember nem Michael! De mért vágyom rá még mindig? Hisz ő nem szeret! Majd egy újabb könnycsepp gördült végig az arcomon. Beborult az ég és esni kezdett. Engem nem zavart, mert az erkély fedett, csak a tegnap délutánon járt az eszem, hogy milyen szép is volt! És az a boldogság, de amikor csak arra a reggeli látottra gondolok, könny fut a szemembe. El kell felejtenem! De mért csinálok én ekkora ügyet egy csókból? Nem tudom, de fáj nagyon! Ahogy az esőcseppeket nézte, úgy az én életem is lehullott és széttört. Nem volt erőm, de felkeltem, és ami róla volt képem széttörtem keretestől. Nem kellett volna, mert elvágta a kezem és nagyon vérezni kezdett. Mikor lementem, Holly azonnal a kocsijába pattant, és bevitt a kórházba. Az út közben eszméletem vesztettem.