2. fejezet- Az első csók (és utána még sok-sok)

Közösen sétáltunk el a pizzériáig, ami kb. 5 perc a parktól a belváros felé. Mint mindig most is mi fogtuk ki az utolsó szabad asztalt. Leültünk és közösen rendeltünk egy sajtos-sonkás-gombás pizzát, hozzá mindhármunk narancslevet kért. Ültünk ott némán, majd Lilly kezdte el a beszélgetést.

- Figyi, Tina! Most hogy álltok Michael-lel? Egy ideje nem beszélsz róla.

- Jaj, Lilly hagyd már ezt a Michael-dolgot úgy se lehet belőle semmi! Hisz annyit beszéltünk eddig, hogy „Hello”! Nem hinném, hogy érdekelném, őt lehet, hogy barátnője is van!

- Christy! Ne légy ilyen pesszimista! Szerintem igen is kedvel! Ugye Lilly?- kérdően Lilly felé vetett pillantást, akinek azonban az ajtón volt a szeme.

- Igen, igen!- szólt szinte már közömbös hangon, de a szemét nem vette le az ajtóról.

- Lilly! Huhu! Itt vagy?- szólongattuk szinkronba Mary-vel. Lilly viszont makacsul nézte az ajtót. Tátva volt a szája, akkor még nem tudtam, hogy mitől lepődött meg ennyire.

- Kislány? Itt vagy? Mit nézel ennyire?- rázogattam meg, de most már Mary is az ajtóra bámult. Nem tudtam mi olyan érdekes.

- Nézz oda!- mondták egyszerre szinkronban. Odanéztem az ajtó irányába. Senki sem volt ott. Ezt megemlítettem a barátnőimnek is, mire ők a fejemet egy kicsit arrébb, a pulthoz irányították. Meglepetésemre Michael várt ott egy asztalra, mert nem volt egy üres se. Hirtelen közeledi kezdett felénk és én ledermedtem. Ott eszméltem fel, hogy őt és a barátait George-ot és Tobby-t az asztalunkhoz fogadjuk. Nagyon zavart voltam, de hamar elmúlt, mikor Tobby és George vicces történeteket mesélt, igazából nem értettem, de nevettem rajtuk, talán azért, mert mindenki nevetett. Végre kihozták a pizzánk, amihez végül rendeltünk még egyet. Hirtelen elment az étvágyam, ezért mondtam, hogy már nem kívánom a pizzát, egyék meg nyugodtan. Inkább friss levegőre vágytam. Odahajoltam a barátnőimhez és megbeszéltem velük, de jó barátok révén megértették és elengedtek. Délután három fele járt az idő, de mégsem volt akkora meleg, mit általában. Nem tudtam, hogy mire véljem ezt a nagy hangulat-ingadozást. Vagy is tudtam, hogy mi vagyis ki váltja ezt ki belőlem. Michael miatt van az egész! Mért kellett pont abba a pizzériába jönniük, mint nekünk? Főleg az, hogy mért mi hozzánk ültek le? Jó, tudom, hogy nem volt már több szabad asztal, de akkor is! Ahogy a parkban sétálgattam hirtelen valaki megszólított, de azt hittem, hogy egy másik Christynának kiabál a barátja. Meglepetésemre nem így volt. Már borult az ég, ezért úgy gondoltam, hogy most már inkább megyek haza, de akkor valaki megfogta a vállam. Ijedten tekintettem hátra. Michael állt ott és lihegett, mert futott utánam.

- Michael! Te mit keresel itt? Mért nem maradtál a pizzériába?- vontam kérdőre szinte már vicces szigorral.

- Tina, mért mentél el? Olyan jól szórakoztunk és olyan jó volt veled!

Ledöbbentem. Szóval talán ő is úgy érez, mint én?

- Gyere, üljünk le a szökőkút peremére, és beszéljük meg!- mondta nekem Michael majd megfogva a kezem odavonszolt a kúthoz. Nem tudtam, hogy most mit szeretne valójában mondani, de a ledöbbentségtől még mindig merev voltam. Leültünk és beszélgetni kezdtünk.

Én nem tudtam, hogy mit mondjak ezért ő, kezdte el a beszélgetést.

- Régóta tetszel nekem, de nem mertem bevallani! Szerintem te egy tök jó csaj vagy!

Meg sem tudtam szólalni. Hirtelen mintha minden kivirult volna körülöttem, de az arcomon nem látszott semmi.

- Szóval te nem érzel irántam semmi?- kérdezte szomorúan.

- De csak-be sem tudtam fejezni, ő megcsókolt. Minden eltűnt körülöttem és csak rá gondoltam. Hirtelen esni kezdett az eső. Ez még izgalmasabbá tette az egészet. Ahogy a hideg eső lágyan a hátamhoz és a vállamhoz ért, olyan kellemes érzés hatolt belém. Hosszan csókoltuk egymást, mit sem törődve a zuhogó esővel és a széllel. Lehűlt az idő, de nem fáztam a szoknyámban és a felsőmben. Olyan hosszúnak tűnt az az 5 perc, de olyan szép és jó volt. Már el is állt az eső, mikorra mi elváltunk egymástól. Hirtelen az ajkamon nagy ürességet éreztem. De boldog voltam, mert ott volt mellettem, akit igazán szeretek. Meg sem tudtam szólalni, mikor megfogta a kezem és újra megcsókolt. Ugyan olyan jó, talán mégjobb volt ez a csók, mint a másik. Nagyon boldog voltam, és azt akartam, hogy ez örökké így legyen. Még egyszer megállt az idő számomra és számára is. Soha nem akartam újra azt az ürességet érezni az ajkamon, mint legelőször. De azután mégis vége lett, de boldogság-mámorban úsztam. Vizesek voltunk az eső miatt, de felhőtlenül boldogok. Átölelt, hogy meg ne fázzak, és azt mondta, hogy „Szeretlek” én rögtön vissza rá, hogy én is. Először voltam igazán szerelmes egy srácba, aki viszont szeret. Elindultunk a házunk felé, de mikor odaértünk nehéz volt az elválás. Újra és újra megcsókolt és nagyon boldog voltam. Mikor aztán elváltunk számot cseréltünk és én megígértem neki, hogy felhívom. Amikor beértem a házba már 5 óra volt. Senki sem volt otthon ezért forró fürdőt vettem, közben csak azon a fiún járt az eszem, aki azt mondta nekem, hogy szeret. Olyan boldog voltam, mint még sosem. Miközben fürödtem azon járt az eszem, hogy mikor hívjam fel. Mikor kievickéltem a kádból, már fél hat volt és iszonyatosan hiányzott. Nem tudtam, mit tegyek. Felmentem a szobámba és felöltöztem. Ekkor hirtelen megcsörrent a mobilom. Michael volt az, és azt mondta, hogy nem bírja ki nélkülem látni, szeretne. Nem tudtam, mit tegyek. Mondtam neki, hogy nem lehet, mert bármelyik pillanatban hazajöhet a nővérem és a bátyám. Erre mondta, hogy menjek ki az erkélyemre. Úgy is tettem és meglepetésemre ő állt lenn az erkély alatt pont, mint a kedvenc könyvemben a Rómeó és Júliában. Mivel a fal teli volt futónövényekkel és annak tartógerendáival ezért könnyedén felmászott. Mikor felért azonnal megcsókolt és újra csak azt mondta, hogy teljes szívéből szeret. Én mondtam neki, hogy jöhetett volna az ajtón is, de ő romantikusabb akart lenni. Ezen elnevettük magunkat és még egy csókban forrtunk össze, miközben átölelt. Igazán jó volt. Nem fáztam, pedig kint elég hideg volt. Mondtam neki, hogy menjünk be, de neki mennie kellett. Egy utolsó csókot lehelt a számra, majd ahol feljött, ott le is mászott. Arra gondoltam, hogy rögtön felhívom a barátnőimet. Így is tettem. Elmeséltem mindent nekik, és kiderült, hogy miután elmentem Lilly összejött Tobby-val  Mary-nek meg már van pár hónapja pasija. Mindketten örültek a hírnek, hogy én meg Michael összejöttünk. Tulajdonképpen én is örültem neki, de nagyon. Amikor végül letettem a telefont éhes lettem. Elővettem a szokásos salátám és azt ettem a TV előtt ülve. Egy sorozat ment, de nem is figyeltem oda rá. Csak azon járt az eszem, hogy Michael mennyire szeret és, hogy én is mennyire szeretem őt. Kicsit szomorú is voltam, mert hiányzott. Gondoltam egyet és küldtem neki egy sms-t, hogy nagyon szeretem. Pár perc múlva visszaírt, hogy ő is engem.

Elmosolyodtam ezen és hirtelen minden eltűnt körülöttem és csak azt a pillanatot, láttam mikor ő megcsókolt. Ez volt életem legszebb pillanata és érzése. Észre se vettem, de már 8 óra volt. Elmosogattam a tányérom, majd bezártam a bejárati ajtót és felmentem a szobámba, hogy lefeküdjek aludni. Azt hittem nem tudok majd, mert csak rá fogok gondolni, de nem így volt. Gyorsan elaludtam és vele álmodtam.